Boldog Új Évet!

Most nem egy részt hoztam, már csak egy van hátra, igyekszem megírni. Boldog Új Évet Kívánok!

Negyedik rész - Karácsony

Sajnálom, hogy késtem vele, talán még belefér ez a rész így karácsony másnapján este, hiszen holnap már nem lesz. Lesz még egy befejező rész és ennyi. Remélem tetszett, mondjátok el a véleményeteket. 

Louis rohant felfelé a lépcsőn, mert meghallotta az anyukája hangját. Izgatottan szaladt, már alig várta, hogy lássa és végre eljött az a pillanat is, hogy hazamehetnek. Mégis csak jót akartak neki és segítettek, nélkülük elveszett lenne. Végre sikerült felérnie, de ekkorra a hang elhallgatott, semmit se lehetett hallani, és ismét egy elhagyatott folyosón találta magát. Végig ment rajta, majd amikor odaért, akkor egy csodaszépen feldíszített ajtóval állt szemben, szinte nem illett bele ebbe a környezetbe. Maga az ajtó fehér volt és arany díszek voltak rajta találhatók, a kilincs is abból volt. Furdalta a kíváncsiság, ugyanis nagyon furcsa dolgok történnek itt. Lehetséges, hogy az anyukája ebben a szobában van? Be kell nyitnia, és amikor ez megtörtént, akkor nem látott bent senkit, csak egy királyi stílusban berendezett szoba volt az. Csalódott lett, nincs itt az anyukája és már a hangját se hallotta.

-Anya! -Kiabálta, azonban hiába való volt minden, mert csak visszhangzott az egész kastély az ő hangjától. 

Bement a szobába, majd kinézett az ablakon, a holdfénynek oda, ugyanis beborult, ismét elkezdett havazni. Kinyitotta az ablakot, mert különös fényt vélt felfedezni. Csak Angie volt az, de nem is akárhogyan, olyan volt ismét, mint egy angyal. Úgy érezte, hogy ki kell mennie hozzá. Lerohant, mint az állat, már szinte majdnem elesett. Amikor kiért, fura látvány fogadta, kezdett hajnalodni, világosodni. Ennek természetesen örült is, hiszen túl van egy nagyon nehéz éjszakán, a szemei mindjárt leragadnak, ugyanis semmit sem aludt. Angie egy piros ruhában volt, kabát nem volt rajta, pedig ömlött a hó és hideg volt. Egy fa tövében ült, miközben lehajtotta a fejét és angyalszárnyai láthatóak voltak.
-Angie, te vagy az?
Nem volt közvetlen közel hozzá, így sietett felé, és ahogy közeledett felé, úgy kezdett el halványodni, majd mire odaért, végleg eltűnt. Louis elkeseredett, hogy ez megint csak egy látomás volt. Nincs itt Angie, nincs itt senki rajta kívül. Megnyugtatta az a gondolat, hogy nem sokára reggel. Visszament a kastélyba, szerencsétlen már nagyon át volt fagyva minden porcikája.

Elérkezett a reggel, Niall és Angie találkoztak a temető előtt.
-Hogy ment a fiú éjszakája? -Kérdezte Niall.
-Nem hívott, valószínűleg jól van. Menj el érte, vidd a szállodába, hogy lefeküdhessen aludni. -Utasította Angie.
-Mi legyen a nyaklánccal?
-Vedd el tőle, legyen nálad és ha utasítalak, csak akkor add neki vissza. Ma aludjon és holnap este itt várlak mindkettőtöket.
-Rendben van, akkor megyek is érte.
Niall lassan oda is ért, ám amikor benyitott, akkor egészen furcsa látvány fogadta. Louis a földön feküdt, olyan, mintha nem élne, mintha megfagyott volna, teljesen ledöbbentette. Mi van, ha fagyhalál érte? Ez nem történhet meg. Megérintette, teste élettelen volt, halottnak tűnt. Minden odaveszett. Megsiratta, majd megszakadt érte a szíve. Kivette a zsebéből a nyakláncot és megdörzsölte, két percen megjelent Angie, aki meglepődött most ezen.
-Mi a gond? -Kérdezte.
-Louis meghalt! -Kiabálta sírva Niall, Angie közelebb ment az élettelen testhez.
-Ez sem a véletlen műve. -Mondta.
-Hanem? Mi történt?
-Azt még nem tudom, de vigyük a szállodába.
Megfogták, majd végig cipelték az utcán, amíg oda nem értek, amúgy a szálloda helyett a kórházba vitték, ott még talán meg is tudják menteni. Bevitték egy kórterembe, Niall és Angie meg odakint várakoztak, közben le is ülhettek, lehetett újságot is olvasni. Angie kezébe vette az egyiket, míg Niall képtelen volt rá, ugyanis annyira izgult, hogy semmit sem tudott csinálni, ami elterelné a figyelmét. Nem értette Angie-t, hogy ebben a feszült helyzetben hogy tud újságot olvasni.
-Nagyon félek, hogy meghal, de rajtad nem látom ezt. Vagy te tudsz valamit? -Kérdezte, a hangja tele volt izgalommal. Angie felnézett.
-Nem fog meghalni, már mondtam, hogy ez sem véletlen történt.
-Akkor ezek szerint te már tudsz valamit.
A lány bólogatott, Niall viszont nem értett semmit. Nem sokkal később kijött az orvos, a fiú odaszaladt hozzá.
-Hogy van? Ugye nem halt meg? -Kérdezte izgatottan.
-Már jobb az állapota, kissé kihűlt, de szerencsére meg tudtuk menteni. Pár napig megfigyelés alatt kell állnia, karácsonyra hazamehet.

December 24.
Niall és Angie készülődnek, mivel ma hozzák haza Louist a kórházból. Előkészítették neki a szobát, mivel velük fogja eltölteni a karácsonyt. Niall Angie felé fordult.
-Miért fagyott meg majdnem? Azt mondtad meg van az oka és, hogy nem a véletlen műve volt.
-Egy szóval válaszolnék, méghozzá azzal, hogy ez is benne volt a megpróbáltatásokban. Mivel, ha rossz ember, akkor meghalt volna, de én bíztam benne, hogy nem az, és életben is maradt. Nem kellett benne csalódnom.
Átölelték egymást, utána indulni kellett. Louis már készen állt, hogy ki menjen már végre innen.
-Készen állsz? -Kérdezte Angie.
-Igen.
-Akkor induljunk.
Útközben Louisnak eszébe jutott az anyukája, mert még mindig nem került elő. Úgy érezte meg kell kérdeznie, még akkor is, ha nem is kap rá választ.
-Mi van az anyukámmal?
-Legyél türelemmel. -Mondta Angie.
Mindig csak várni, kezd már unalmas lenni, de nem adhatja fel.
-Velünk karácsonyozol, ugyanis az már kiderült, hogy jó ember vagy. Hidd el, nagyon jó lesz!
Megérkeztek, ekkor megmutatták neki a szobáját és egy kicsit egyedül maradhatott, hogy pihenjen. Meg is történt, hiszen el is aludt egy kis időre. Mire felébredt, már be volt sötétedve. Kinézett az ablakon, az utcai lámpa fénye gyönyörűen megvilágította a hóval borított tájat, illetve az is jól látható volt, hogy sűrűn havazik.

Mikor kiment a nappaliba Angie-hoz és Niallhez, addigra már egy csodaszépen feldíszített karácsonyfa fogadta a nappali közepén. Megállt, hogy gyönyörködjön benne, majd leült a kanapéra.
-Boldog karácsonyt, Louis! -Mondták egyszerre mindketten.
-Köszönöm, nektek is!
-Örülünk a jelenlétednek. Be kell jelentenünk valamit neked.
-Hallgatom.
-Össze fogunk házasodni hamarosan, mert szeretjük egymást. -Majd elcsattant egy csók, ekkor Louis lehajtotta a fejét, szomorú lett. Beleszeretett Angie-ba, de nem lehet az övé és nem is akadályozhatta meg a boldogságát, így inkább gratulált nekik.
-Igazán örülök, gratulálok!
-Köszönjük!
-És majdnem elfelejtettük. Boldog születésnapot! Az ajándékaid a fa alatt vannak.
-Köszönöm, de honnan tudtátok, hogy ma van? Egyszer sem mondtam.
-Mi mindent tudunk, nem kell mondanod nekünk semmit. Azzal is tisztában vagyunk, hogy 22 éves vagy.
-Igen.
Kivette a fa alól az ajándékcsomagot, amit ki is bontott. Egy hatalmas könyv volt benne, ami az angyalokról szólt. Mikor belenézett, nem tudott betelni a gyönyörrel.
-Sokat kell még tanulnod. -Mondta Angie.
-Az angyalokról? -Kérdezett vissza meglepetten Louis.
-Igen, pontosan! Te egy angyal vagy!

Boldog születésnapot, Louis Tomlinson!

Tudom, azt ígértem, hogy ma lesz rész, de sajnos nem jött össze. Így is négy blogomban akartam ma hozni részt, posztot, három össze is jött, de ez sajnos nem. Igyekszem bepótolni a lemaradást, idő sajnos már nem jutott rá. Viszont Louis ma lett 22 éves, így Isten éltesse sokéig!
1991. december 24-én látta meg a napvilágot, szintén egy keddi napon. 

Harmadik rész - Egy félelmetes éjszaka

Itt vagyok megint, megjött a harmadik rész. Remélem tetszik, sajnos nem lesz hosszú, a következő kedden érkezik, utána lesz talán még egy és ennyi. De még nem tudom pontosan, sajnos ennyire futotta. Hogy tetszik nektek eddig? Írjátok meg!

Niall és Louis megérkeztek Norvégiába, onnan meg egy szállodába vitették magukat taxival. Niall kifizette a szobát, amiért megkapta a kulcsot és már mentek is fel. Kinyitotta az ajtót, beléptek rajta. Két ágy helyezkedett el a szobában, az egyik az ablakkal szemben, a másik meg a fürdőszoba ajtó mellett. Tehát, aki az ablakhoz közeli ágyra fekszik, az nagyon jól belátja a csillagos éjszakát, időnként itt a sarki fény is felbukkanhat, különösen a téli időszakban. 

-Hogy tetszik ez a szoba? -Kérdezte Niall.

-Köszönöm, ez szép hely. Aludhatok én az ablak alatt? -Felelte Louis.

-Igen, de a holnapi éjszakát nem itt fogod tölteni. 

-Megint utazunk?

-Nem. Te máshol fogsz aludni, holnap elmagyarázom, most nyugodj le! Csak így érheted el, amit szeretnél!
Louis leült az ágyra, kissé már ideges és izgatott volt, de nem szólhatott erről egy szót sem, ki kellett várnia a sorát. Vajon még mi vár rá? Mit kell még csinálnia, hogy ennek az egésznek vége legyen? Elérkezett az este, a lefekvés ideje. Louis háton feküdt és bámulta az ablakon keresztül a csillagokat az égen, mivel ma éjszaka teljesen derült volt az ég, egy darab felhő nem volt rajta. Néhány percbe tellett csak, mire elaludt.
Niall erre a pillanatra várt, mert neki ki kellett mennie elintézni egy dolgot, azonban Louis nem tudhat róla. Elment a temetőbe Synni Lyngstad sírjához, mivel ott szokott találkozni Angie-val. Igen, ők már elég régóta ismerik egymást, ugyanazokban a körökben mozognak és szeretik is egymást. Mindketten azon vannak, hogy Louisnak segítsenek. Niall ért oda előbb, leül a sírkőre, majd Angie a szokásos módon hirtelen ott termett. Az átlag ember nagyon is meglepődne ezen, de ő már tudta, hogy nála ez a normális.
-Szia, mióta vársz itt? -Kérdezte Angie.
-Most jöttem egy tíz perce.
-Örülök, hogy itt vagy, nagyon hiányoztál már. -Átölelték egymást, majd egy csók lett a vége. Ők már régóta szeretik egymást és együtt is vannak. Azonban sajnos nincs sok idejük egymásra, mert leginkább dolgoznak, ami egyenlő azzal, hogy szerencsétleneken segítenek.
-Mi legyen akkor a fiúval? -Kérdezte Niall.
-Már mondtam, hogy el kell töltenie egyedül egy éjszakét az erdő mélyén lévő kastélyban. Holnap kísérd el, és reggel menj csak érte.
-Értem.
Eztán Angie a zsebeiben kezdett el turkálni, egy nyakláncot húzott ki, csodaszépen csillogott a holdfényben a benne lévő rubin kő. Niall kezeibe csúsztatta bele, majd megfogta a kezét.
-Ezt add oda neki az éjszakára, ha valami gondja van, akkor dörzsölje meg a benne lévő követ és akkor a segítségére rohanok, ezt mindenképp mondd meg neki. De azt ne mondd el, hogy ezt velem beszélted meg.
-Rendben van, ez úgy fog történni, ahogy mondod. -Válaszolta lelkesen Niall.
Lassan elköszöntek egymástól, Niall visszaosont a szobába. Hamarosan elérkezett a reggel, közösen mentek le reggelizni a szálloda étkezdéjében.
-Akkor ma éjszaka hol alszom? -Kérdezte kíváncsian Louis.
-Elviszlek egy helyre és ott.
-De az pontosan hol van? -Faggatózott tovább.
-Azt majd akkor tudod meg, mikor odavittelek.
-Ne csináld már, miért vagy ilyen titokzatos?
-Mert nem árulhatom el, ha türelmes vagy, akkor előbb célba érsz, mint ezzel a kíváncsiskodással.
Louis szót fogadott, ha végig várja ennek a napnak a végét, minden kiderül. Na, de olyan lassan telt az idő, már majdnem beleőrült a lassúságba, azonban tudta, hogy egyszer mindennek eljön az ideje.

Este útnak indultak, sűrűn havazott, alig lehetett valamit látni. Útközben megpillantották az északi fényt, ami gyönyörűen omlott szét a sötét égbolton és erre felé nem ritka látvány.
-Odanézz! Ilyet még nem láttál! -Kiáltott fel Niall, ekkor Louis felnézett az égre, majd elájult a gyönyörtől, mert valóban most látja a sarki fényt először élőben. Eddig csak képekről ismerhette.
-Ez káprázatos, ilyet sem láttam még.
-Ugye? Itt nagyon gyakori az ilyen.
-Még most is alig hiszem el.
Mentek tovább, hiszen már nem sok idejük maradt, hogy odaérjenek. Közben Louis időnként felnézett az égre, ugyanis ez nem mindennapi látvány a számára.
-Niall, ugye ez a sarki fény? -Kérdezte.
-Igen, ez az! Nagyon szép, én is imádom.
-Milyen gyakran fordul elő itt?
-Igazából kiszámíthatatlan, mivel nagyon időjárásfüggő, ha felhős az ég, akkor esélyed sincs, meg hát nem mindig bukkan fel, igazából nem lehet tudni, de vannak sarki fény előrejelzések is, ami megmondja nagyjából mikor észlelhető. Leginkább a téli hónapokban figyelhető meg, nyáron nem igazán szokott lenni.
-Érdekes.
Az erdőn kellett végig menni, hogy elérjenek a kastélyhoz, nem kevés kilométert tettek meg, szinte már át voltak fagyva.
-Itt is vagyunk, most körbe foglak vezetni.
Nagyon félelmetes volt, főleg, mert egy erdő közepén állt egymagában, felújítva sem, nagyon elhagyatottnak tűnt, nagyon kevés ember járt erre felé. Niall kivette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta a kapuját. Az ablakok ki voltak törve és mikor beléptek rajta, mindenütt üvegszilánkok, por, pókháló és régi bútor maradványok hevertek.
-Niall, ugye ezt nem gondolod komolyan, hogy itt fogjuk eltölteni az éjszakát. Nagyon hideg van és aludni sem lehet itt.
-Nem gondolom komolyan, hogy itt fogjuk tölteni az éjszakát, mert az nem lenne igaz. Inkább úgy mondom, hogy te fogsz itt elidőzni egyedül.
-Nem, ezt nem teheted veled, meg fogok halni. -Louis hisztizni kezdett, de nem ment ezzel sokra, mivel tudta ő is nagyon, hogy követni kell az utasításokat, csak így érhet célba.
-Hagyd abba! -Kiabált rá Niall.
-Bocsánat.
-Semmi baj és ne félj, mert nem leszel elveszve, mivel adok egy kis segítséget. -Közben a zsebébe nyúlt, hogy kivegye a rubin köves nyakláncot, amit Angie adott neki. Louis kezébe tette.
-Ez a nyaklánc a segítségedre lesz, ha bajban vagy. Ha valami gond van, csak dörzsöld meg a követ és akkor érkezik is, nem hagy senki sem téged elveszni. Tényleg csak indokolt esetben tedd meg, és ne azért, mert nagyon félsz. Elmondom, hogy egész éjszaka félni fogsz. Ha megszeged, akkor oda mindennek és haza foglak küldeni, persze anyádat akkor nem kapod vissza.
-Nem értem mi értelme van, ha itt maradok. -Panaszkodott Louis.
-Fejezd be a rinyálás, azt csinálod, amit mondok, hidd el, nem fölöslegesen adok neked ilyen feladatokat, a végén mindenre fény derül, megint csak a türelmedet kérem. Ha kibírod, akkor tudod csak meg, de ha így viselkedsz, ahogyan most, haza leszel küldve! Egyre kevesebb az esélyed, mert az ilyenekkel elrontod!
-Megértettem, maradok akkor.
-Ismertetem a szabályokat. Tényleg csak indokolt esetben dörzsöld meg! Tilos azért, mert félsz vagy társaságra vágysz, esetleg unatkozol. Ha megszeged, elszáll az összes esély, reggel akkor utazhatsz is haza. Értve vagyok? -Kicsit mintha utasította volna, de azért még érezhető volt a hangnemében a kedvesség, így Louis is megnyugodott. Rábólintott, eltette a nyakláncot, utána Niall távozott is, de előtte odaadta neki a kastély kulcsát is és egy elemlámpát is kapott. A szabályban még az is benne volt, hogy csak bizonyos pontig hagyhatja el a helyiséget, erre van egy kijelölt pont, az a határ. Ha azt átlépi, vége az egésznek. Azonnal ki is ment, mert érdekelte, meddig mehet el, de sajnos rá kellett döbbennie, hogy nem sokáig, az erdőt nem hagyhatta el, viszont az megnyugtatta, hogy amikor felnézett az égre, a gyönyörű sarki fényt látta. Ez segített valamennyire neki megnyugodni. Legszívesebben kint maradt volna, azonban nagyon erős szél fújt, még a fenyők sem tudták igazán elhárítani. Vajon milyen lehet ez sík területen? Belegondolni is rossz. Bement, kintről be lehetett hallani a szél süvítését. A bejárat közelében akadt egy lépcső is, lehet fel kéne menni körülnézni. Felkapcsolta az elemlámpát, majd odasétált, alatta a fapadló recsegett, ami még jobban ijesztővé tette ezt az egészet. Haladt felfelé a lépcsőn, na de olyan nyikorgó hangja volt, visszhangzott az egész, rossz volt hallgatni, de nem érdekelte, mert mindenképpen fel akart jutni. Csak attól tartott, hogy beomlik az egész, annyira lerobbant volt, de csak nem fog megtörténni, különben nem hozták volna ide, ha életveszélyes lenne. Óvatosan felért az első emeletre, kicsit másképp festett, mint a földszint. Sokkal keskenyebb volt, egy folyosón lehetett végig sétálni, oldalt ajtókkal, amik a szobákba vezettek el. Nagyon félelmetesen nézett ki és egy kicsi fény be is szivárgott az egyik ablakon, ami szinte bevilágította az egész folyosót. De mégis honnan jön, ha odakint nem világít semmi, a sarki fény meg kizárt lenne. Utána kell nézni, mert nagyon furcsa ez az egész. Végig ment a folyosón, egyre félelmetesebb volt, majd mikor odaért a végére, akkor látta, hogy telihold van, ami nem sok jót jelent. Így még félelmetesebb lesz az éjszaka. Tehát az világít be ennyire.
Odébb talált egy újabb feljárót, tehát a következő emeletre is felmehet, azonban egy percre megállt, mert fura hangokat hallott.
-Louis, itt vagy? Kérlek, segíts nekem! -Hallotta meg a hangot, azonnal fel is ismerte.
Ide hozták az anyukáját és most végre megtalálta. Azonnal rohant is felfelé a lépcsőn.
-Itt vagyok, anya! Rohanok! -Kiabálta fel.
Most már tudott mindent, rájött. Ezért hozták el ide és most végre hazamehet.

Második rész - A találkozás

Sziasztok, meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Kicsit rövid lett, ez inkább egy átvezető rész, mert ez után kezdődnek csak az izgalmak. Komizzatok, pipáljatok, és ha tetszik, iratkozzatok is fel. Sokat jelentene pár vélemény és kritika is. 

Louis Mullingar felé vette az irányt Angie nélkül, mert a lány megint eltűnt, de bízott benne, hogy hamarosan előkerül, ahogy a repülő út után történt. Sajnos nem így lett, de már megérkezett az adott helyre, innentől is tudta a dolgát. Megindult valamerre, de hirtelen elveszettnek érezte magát. Egy teljesen ismeretlen városban kell megkeresnie egy személyt, akiről még azt sem tudja hol lakik, csak annyit, hogy Mullingarben. Ha megkérdez embereket, valaki biztosan ismeri őt, talán így sikerrel járhat.
-Elnézést! Ismeri Niall Horant? -Kérdezte az egyik járókelőtől.
-Nem, soha nem hallottam még róla. -Ezzel tovább is ment.
Körülbelül már egy órája kérdezősködhetett, de még mindig semmi, kezdett kétségbeesni és ideges is volt már. A tehetetlenség lett úrrá rajta és majdnem elsírta magát. Nem érkezik a segítség, hiába várta. Vajon próbára akarják tenni? Na, de miért kell ennyit szenvednie? Ideje lenne beülnie valahová, mert már át volt fagyva, gondolta megiszik egy kávét. Be is tért és megrendelte az általa kért dolgokat, ezután helyet foglalt és az asztalra helyezett itallapot kezdte el böngészni, hátha megkíván valami mást is. Közben ki is hozták a kért kávéját, majd elé tették.
-Köszönöm! -Mondta, majd a pincér távozott is a következő asztalhoz. Nem sokkal később egy szőke kék szemű fiú tért be, húsz év körül volt már, de nem nézett ki annyinak, az ember fiatalabbnak gondolná. Körülnézett, de sehová sem tudott leülni, nem volt már szabad asztal. Neki viszont ez nem volt gond, kinézi a legszimpatikusabb embert és megkérdezi leülhet-e hozzá, leginkább olyanoktól, akik egyedül vannak. Pont Louist nézte ki, mivel ő nem csak, hogy szimpatikus volt neki, de még egyedül is ült az asztalnál. Odament hozzá.
-Szia! Ha nem zavar, akkor leülhetnék ide, mivel nem találtam üres asztalt? -Kérdezte.
-Igen, természetesen. -Válaszolta Louis, így a fiú le ült vele szembe.
-Te gondolom nem idevalósi vagy.
-Eltaláltad.
-Gondoltam amúgy, egyrészt soha sem láttalak, másrészt más az akcentusod. Honnan jöttél?
-Angliából.
-Ha szeretnéd tudni a nevem, Niall Horan vagyok. -Majd nyújtotta Louis felé a kezét, amin igencsak meglepődött, hiszen őt kereste, most meg hirtelen előkerült, sőt ő jött oda hozzá és még beszélgetni is elkezdett vele. Eléggé meglepetésként érte, hogy ezen a néven mutatkozott be. Niall persze várta, hogy mutatkozzon be, de nem ment neki egyből, mert hirtelen lefagyott a hallottak miatt.
-Valami gond van? -Lengette Niall a kezét Louis szemei előtt.
-Nem, nincs. Téged kerestelek? -Kiáltott fel örömében, itt meg Niall lepődött meg. Mégis honnan ismeri, hogy őt kereste? Nem értett semmit. Mégis ki ez és mit akarhat tőle?
-Honnan hallottál rólam és mit szeretnél?
Louis ekkor hirtelen elszomorodott.
-Mi a baj?
-Az, hogy elrabolták az anyukámat és kaptam egy névtelen levelet, hogy téged kell megkeresnem, hátha tudsz segíteni. -Nem akarta elmondani a teljes igazságot, félt, hogy hülyének nézi azzal az Ír manós szöveggel, bár be tudja bizonyítani, ha szükség van rá.
-Én segítsek neked? Azt sem tudom hol van az anyukád és, hogy ő kicsoda, sőt még téged sem ismerlek, még a nevedet sem mondtad el.
-Ja, bocsánat! Louis Tomlinson vagyok.
-Köszönöm.
-Akkor nem tudsz segíteni? Be lettem csapva? -Kérdezte Louis kétségbeesetten.
-Nem, dehogyis. Csak az Ír manót kell megkeresnünk. -Válaszolta Niall, Louis ekkor megkönnyebbült, hogy mégsem lett átverve.
-Már azt hittem hülyére vettek. De te tudod hol van, ugye?
-Nem tartózkodik ilyenkor Írországban, hanem egészen fent északon van és csak olyan személyek láthatják, akik arra alkalmasak. Ha te kaptál erről értesítést, akkor valószínűleg segíteni is fog neked.
-Megint utaznunk kell? -Kérdezte Louis, látszott rajta, hogy már ki van ettől.
-Ha akarsz vele találkozni, akkor igen. -Felelte Niall.
Mikor végeztek, Niall elkísérte Louist a lakásához, szólt is neki, hogy nyugodtan bejöhet és érezze magát otthon. Bemutatta neki a családját, Bobby-t, az apját, Maurát, az anyját, illetve a testvérét, Greg-et. Természetesen mindegyikük örömmel fogadta Louist, kapott egy vendégszobát is egy éjszakára, mivel már másnap indulnak is.
-Itt a szobád, pihenj le, gondolom kifárasztott az utazás. Ha éhes vagy, akkor szólj!
-Rendben, köszönöm!
Niall távozott, ekkor Louis ledőlt az ágyra, mert valóban fáradt volt és nem sokkal utána el is aludt. Később meg arra ébredt, hogy valaki megsimogatja a fejét, de amikor felnézett, senkit sem látott.
-Niall, te vagy az? -Kérdezte ijedten, választ nem kapott és hiába nézett körül, egy lélek sem tartózkodott ebben a szobában rajta kívül.
-Ki van itt? Jöjjön elő! -Minden hiába való volt, azóta elő sem jött az illető, aki hozzáért. Vagy lehet, hogy csak álmodott és meghülyült a sok furcsa dolog miatt?

Mikor Niall benyitott a szobájába, az ágyán egy levelet talált. Szétnyitotta a lapot és elolvasta, mit tartalmaz az üzenet:
"Louis megtalált téged, tehát kötelességed segítened neki megtalálni az Ír manót. Ne vidd el egyből hozzá. Megpróbáltatásokon kell keresztül mennie. Az okát még nem árulom el, de ha véghez vitte, akkor majd megtudod miért is volt erre szükség. Az első megpróbáltatás az északi sarkkörön túl lévő Narvik városában eltölteni egy éjszakát a kastélyban. Persze egyedül kell lennie, te nem lehetsz vele ott. Ha ez megvolt, akkor küldöm a következő értesítő levelet! Persze, erről neki ne szólj semmit, nem tudhatja meg."
Zsebre tette a levelet.

Néhány óra múlva Niall elhívta Louist egy városi sétára, mert ugye szívesen körbevezeti őt a környéken, miközben beszél is róla neki.
-Akkor szeretnél eljönni?
-Igen, jól jönne most egy kis séta, különben is szeretnék mondani valamit.
-Induljunk el és mindent megbeszélünk.
Felöltöztek, majd elindultak. Louis elkezdte mesélni, ami most délután történt vele, amikor aludt. Arra kellett ébrednie, hogy valaki hozzáér, ő azonnal felkapta a fejét, de az illető olyan gyorsan tűnt el, hogy erre egy halandó ember nem lett volna képes. Még az ajtó hangját sem hallotta.
-Elég érdekes, de lehetséges, hogy az történt, amire gondolok. -Fejtette ki Niall, azonban a gondolatait titokban kellett tartania.
-Mire gondolsz, mi lehetett ez? -Kérdezte csodálkozva Louis.
-Majd idővel megtudod, de ha ilyesmi történik, semmiképp se ijedj meg.
-De ha nem tudom mi ez, akkor félni fogok. Kérlek magyarázd el!
-Elégedj meg annyival, hogy közénk tartozol és nem mindenki mondhatja el ezt magáról, ez egy rendkívüli jó dolog, tehát felesleges félned.
-Furcsa nekem ez az egész.
Séta után a vacsora következett, majd másnap reggel indultak is. Repülővel haladtak Norvégia felé.
-Tehát akkor Norvégiában tartózkodik az Ír manó, eléggé érdekes. Miért van ott? -Louisnak rengeteg kérdése volt, de Niall mindig csak részben válaszolt neki, ugyanis ennek az volt az oka, hogy nem tudhat meg még bizonyos dolgokat. A megpróbáltatásokra is azért volt szükség, hogy próbára tegyék őt, hogy alkalmas-e, hogy közéjük tartozhat-e vagy sem. Persze ebből semmit sem értett még, de Niall megnyugtatta, hogy mindennek eljön majd az ideje, nyugodjon meg. Könnyű ezt mondani, így csak még idegesebb és nyugtalanabb lett.

Első rész - Útban Írország felé

Meghoztam az első részt is, ebben a blogban. Amúgy azt elárulom, hogy ez nem lesz olyan hosszú, maximum tíz részes. Még nem mondok biztosat, majd ameddig karácsonyig eljutok, de igyekszem minél gyorsabban megírni. Remélem tetszeni fog, és ha igen, akkor iratkozz fel.

Elérkezett az utazás napja, ugyanis Írországba kell mennie megkeresnie Niall Horant, aki állítólag tudja hol tartózkodik az Ír manó. Ő az egyetlen, aki segíteni tud az édesanyján, és minél gyorsabban, annál jobb. Szeretné, ha karácsonyra már ki tudna szabadulni. Talán egy égi jel ez az egész, hogy útba igazítsa és segítsen rajta. Hívott egy taxit, hogy kivigye őt a repülőtérre. Azonban a felszállással akadtak gondok, mivel a gépen műszaki hibásodás történt, ezért el kellett halasztani az indulást. Louis kissé idegesen ült le, maga elé nézett és el volt keseredve. Nem elég, hogy az anyját elrabolták, még a gép is késik. 

Körülbelül fél óra múlva egy aranyszőke hajú és kék szemű fiatal lány ült le mellé, úgy nézett ki, mint egy angyal, csak a szárnyai hiányoztak.

-Ne félj, hamarosan minden rendben lesz! -Szólította meg Louist szelíd és lágy hangján, öröm volt azt hallgatni. A fiú felfigyelt erre a gyönyörűséges hangra, szinte meglepődött, és nem értette, hogy mit akarhat tőle egy ilyen angyalarcú lány. Azt mondta neki minden rendben lesz, bizonyára a repülőgépre értette, ő merte remélni. Hiszen egyszer úgy is elhárítják a hibát.
-Igen, én is remélem! Szörnyű ez a késés! -Reagált Louis.
A lány megrázta a fejét, ő nem erre gondolt és szóvá is tette.
-Nem a repülőről beszélek, hanem rólad!
-Rólam? -Kérdezte meglepetten, hisz csak nem is ismeri, életében nem látta és tudja, hogy mi a gondja. Vagy csak látszik rajta és ennyi?
-Igen, tudom mi történt az anyukáddal! És azt is, hogy az Ír manót keresed!
-Gondolatolvasó vagy?
-Nem, én csak jól informált vagyok! -Mondta büszkén a lány.
-Honnan tudsz te erről?
-Az legyen az én titkom. Amúgy Angie vagyok.
-Én meg Louis.
-Tudom.
-Te mindent tudsz? -Egyre furcsább volt számára ez az egész. Lehetséges, hogy őt is az égiek küldték?
-Igen és, ha nem zavar, veled tartanék. Remélem nincs ellenedre.
-Persze, nyugodtan. Egy ilyen szép lánynak lehetetlen nemet mondani.
-Köszönöm! -Angie zavarba jött.

Összesen tizenkét óra volt a késés, ami rengeteg idő, az összes utas már szinte belebolondult a várakozásba. Hirtelen mindenki felpattant a helyéről, amint a hangos bemondó bemondta, hogy tíz perc múlva megkezdődik a beszállás. Louis és Angie beálltak a sorba, utána már elmondhatták magukról, hogy a gépen ülnek, Innentől kezdve negyed órába telt, mire elindultak végre. Angie megragadta Louis kezét, amin a fiú igencsak meglepődött, hisz csak nem is ismeri, akkor meg miért tesz ilyet. A közelébe akar férkőzni? Azonban egy ilyen lányt nem lökhet el maga mellől, nem csak, hogy gyönyörű, de előreláthatólag rengeteget tud majd segíteni. Persze kihasználni nem akarja szegényt, mégis viszonozta a kézfogást. Ahogy telt az idő, egyre unalmasabb volt az út, sőt kaja után Angie azt szerette volna, ha Louis elalszik. Dúdolt halkan egy szép csilingelő dalt, ami inkább altatónak menne el, ez mindig is hatásos volt nála, akár felnőtt, akár gyerek az illető, tíz percen belül elaludt rajta.

Hamarosan megkezdik a leszállást, Louis a hangos bemondóra ébredt fel, miszerint az azt mondta, kapcsolja be mindenki a biztonsági övét. Nos, hát megkapcsolta és csak utána döbbent rá arra, hogy Angie nincs mellett, még a táskája sem volt ott. Bizonyára csak WC-re ment, gondolta magában, így megnyugtatta magát. Mégis hová tűnhetett volna, talán kiugrott a repülőből? Lehetetlen. Várt, ameddig csak tudott, a leszállás már bőven megkezdődött és a lány sehol. Kezdett aggódni, biztos, hogy nem szállhatott le a repülőről. Na, de mindenképp meg kell várnia az érkezést, ilyenkor nem lehet felállni. Mindennek eljött az ideje, már alig várta, hogy felálljon, hogy egy kicsit kinyújtózzon, azonban nem ez volt a legfontosabb, hanem, hogy megkeresse Angie-t. Izgatottan kiabálta a lány nevét, páran furán néztek rá, de nem zavartatta magát, azonban Angie sehol sem volt. Nem értette hogyan tűnhetett el ilyen rejtélyes módon. Tudta, hogy természetfeletti erővel bír, mert ilyet egy átlag ember nem tudna megcsinálni. Vajon miért hagyta itt? Fog még érkezni segítség? Ő enélkül el lenne veszve, na de már van egy irány, ahol el tud indulni. Tudta már a város és a keresett személy nevét és, ha ő előkerül, akkor már egy lépés az Ír manó felé.
Mivel már késő este volt, ezért a Mullingari utazást másnapra kellett tenni, ilyenkor nem igazán járnak a vonatok. Kéne keresni egy szállást, de nem igazán ismeri a környéket, na majd megkérdez valakit, hátha nem lesz úgy elveszve, ahogyan ebben a pillanatban érzi magát. Egy szőke lányhoz ment oda, később döbbent rá, hogy ez Angie, csak épp hátulról nem igazán ismerte meg.
-Angie! Te meg hol voltál? -Kérdezte meglepetten.
-Téged vártalak, mert elviszlek egy hotelbe és megmondom mit kell csinálnod! Na, gyere! -Utasította, nem volt most ideje a mellébeszélésekre. Azonban a fiú hajthatatlan volt.
-Nem értem ezt az egészet, amikor felébredtem, nem voltál mellettem, és a repülőn sem, pedig kerestelek! Nem tudtál volna sehogy sem kiugrani! Hogy csináltad? Semmit sem értek.
-Nyugodj meg kérlek és semmit se kérdezz rólam, mert időben mindent megtudsz! Maradj most csendben légy szíves!
Kénytelen volt, teljesen megbízott ebben a lányban, érezte, hogy ő mindenben segíteni fog neki. Szót fogadott neki és várta, mikor érnek már oda a szállásra. Nem kellett sokat gyakorolni, Angie egy öt csillagos hotelbe vitte őt, a város legjobbjába, ahová csak a pénzesebbek szállhattak meg.
-Ez igen! Neked aztán sok pénzed van! -Kiáltott fel Louis, Angie ekkor a szája elé tette az ujját, hogy elhallgattassa.
-Ne kiabálj!
-Bocsánat!
Kivették a kétágyas szobát, majd fel is mentek. Rájuk fért már a zuhanyzást és az ágyban alvás. Louis zavarba jött, amiért Angie-vel kellett egy ágyban aludnia. Mi lesz vele, ha levetkőzik előle? Nem fog bírni odanézni zavarában. Na, majd valahogy legyőzi, de abban biztos volt, hogy ha ő átöltözik, külön vonul. Várnia kellett egy keveset, mivel a lány volt bent a fürdőben, de amikor kijött, tátva maradt a szája, olyan szép látvány fogadta. Angie-nek csodaszép fehér és csipkés hálóingje volt, ami földig ért, mellénél kissé kivágott volt, tehát ezért Louis szeme odaragadt egy kis időre. Majd hirtelen elkapta onnan a tekintetét és a szőnyeget nézte, miközben elpirult. Angie csak mosolygott.
-Na, akkor lezuhanyzom én is! -Szólalt meg végül és már hallatszott is a fürdőszoba ajtó, ahogy becsukódik.

Nem soká már mindketten aludtak, majd hajnalban Louis igencsak furcsát álmodott. Azt, hogy Angie felkel mellőle és angyal szárnyai voltak. Le sem tudta venni róla a szemét, de tisztában volt vele, hogy csak álmodik, de ott mégsem tűnt olyan valótlannak. Ilyet még sehol sem látott. A lány rá sem nézett, hanem elhagyta a szobát és vissza sem jött. Louis csak nézett, meg sem mozdult, ám mire észbe kapott, talán már késő. Kirohant utána a folyosóra, ott ment háttal neki egyenesen a kijárat felé.
-Angie! Hová mész? -Kiabált, de az angyal nem fordult meg, hanem eltűnt.
-Nem hagyhatsz itt, Angie! Mindig magamra hagysz! -Folytatta a kiabálást, majd térdre rogyott és sírásban tört ki, miközben a kezével eltakarta az arcát.

Majd egyszer csak az ágyban találta magát és észrevette, hogy már reggel van. Itt döbbent rá igazán, hogy csak álom volt, mert lehetetlen, hogy Angie-nek angyalszárnyai nőnének és azt meg pont ő látta volna. Különben is álomszerű volt, na és az ember meg tudja különböztetni az álmot a valóságtól. Ám, de a lány nem feküdt mellette, olyan volt, mintha senki sem nyúlt volna hozzá az ágyneműihez, tehát szépen be volt ágyazva, pont úgy, amikor jöttek. Megint egyedül maradt, Angie folyamatosan eltűnik. Ideje elindulni Mullingarbe, hogy megtalálja a keresett személyt és bízik benne, hogy a lány már várja valahol, ahogy az imént is történt.

Prológus

Meghoztam a prológust, remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Ha igen, iratkozzatok fel és hagyjatok magatok után nyomot. 

Nem sokára beköszönt a december, de még az első hó nem esett le, de majd annak is eljön az ideje. Tehát ez már azt jelenti, hogy elérkezett az a nap, amikor díszbe borulnak a házak a városban és az első gyertya is meggyullad az adventi koszorún, majd innentől kezdve minden vasárnap egyre többet, amíg el nem érkeznek a negyedikhez. Azonban az utolsót december 22-én gyújtják meg, majd két nap múlva szenteste, három és négy nap múlva karácsony.

Így ment ez Doncaster városában is, itt élt Louis Tomlinson az édesanyjával kettesben. Aki azt hiszi ennyiből áll a család, az hatalmasat téved, ugyanis régen elég sok tagú volt. A történet csak annyi, hogy Louis anyja, Johanna, becenevén Jay nem olyan rég elvált volt férjétől, Mark Tomlinsontól, tőle volt négy lánya, akik most az apjuknál vannak. Még érdemes azt is tudni, hogy Louis eredetileg nem Mark fia, ő egy másik férfitól van. Johanna 18 évesen szülte őt. Mark eltiltotta a lányokat az anyjuktól, szerinte rossz hatással van rájuk, így szerencsétlen asszonynak egyedül csak a fia maradt. 

Ám egyik reggel Louis arra ébred, hogy anyukája nincs sehol, de a cuccai megvannak, először arra gondol, hogy elment bevásárolni, azonban furcsa volt neki nagyon, hogy nem szólt, pedig mindig mindent megbeszélnek egymással. Várt, hátha közben hazajött, de semmi, ezzel ment el a napja, az aggódással. Délutánra már kétségbe volt esve, a telefonja is itt volt, tehát felhívni sem tudná. Várakozott ameddig csak lehetett, ám ez mind hiába való volt, elsírta magát. Később, amikor bement a szobájába, érdekes módon az ablak nyitva volt és át volt hűlve az egész helyiség. Biztosan tudta, hogy reggel, amikor felkelt, nem nyitotta ki, azóta nem járt itt és senki sem jöhetett be a házba. Kívülről meg ugyan ki tudná kinyitni, egyrészt az emeleten van, másrészt ott nincs kilincs. Mindenesetre ez nagyon furcsa. Talált a földön egy papírdarabot, széthajtotta és egy üzenet állt benne nyomtatott betűkkel: "Édesanyádat az éjszaka elrabolták, ha mindenáron meg szeretnéd menteni az életét, keresd fel az Ír manót, csak ő tud rajtad segíteni! Ennél többet nem mondhatok most! Ha elindulsz, akkor segíteni fogok neked megtalálni, csak figyeld az üzeneteimet" 

Eltette a papírt, úgy érezte, hogy ez egy égi jel és hallgatnia kell rá. De vajon ki az Ír manó? Most el kell mennie Írországba? Na, mindegy, lényeg, hogy most össze kell pakolnia, mert holnap elindul valamerre, miközben várni fog a különös üzenetre.

Reggel így is tett, eltette a lakás kulcsot és ment, ameddig meg nem jelent ismét az útmutatás, azonban erre órákat kellett várnia, már úgy volt vele, hogy feladja, de végül nem tette. Hirtelen a lába elé repült egy papír, amit ismételten széthajtott: "Niall Horant keresd, ő tudja hol van az Ír manó! Mullingarben lakik, Írországban" 

Tehát akkor irány Írország, valahogy érezte, hogy oda kell mennie, sőt már egyértelmű volt. Tehát aki elrabolta az anyukáját, az odavitte.