Meghoztam az új részt! Egy kicsit ez unalmas rész lett, de ígérem, hogy a kilencedik rész már esemény dúsabb lesz. Kérem, aki olvassa, vagy elolvasta ezt a részt, az írjon kommit, hogy tudjam h elolvasta, vagy tegyen egy pipát a bejegyzés végén. Esetleg a chatre is lehet véleményt írni. Ezt fontos lenne tudnom. Ha nem tetszik, azt is megírhatjátok, nem harapok és nem nem tetszhet mindenkinek. :)
/Niall szemszöge/
Már
péntek délután hazaengedtek, még pihenhetek egy hetet otthon, utána suli.
Rágondolni is rossz. David leellenőrizte, hogy tanultam-e és mikor meglátta,
hogy ki sem nyitottam nagyon mérges lett. Anya sajnos neki adott igazat, így a
délutánt tanulással kellett töltenem. Mivel a szobámban nincs íróasztal, így az
étkezőben pótoltam be a lemaradásaimat. Annyit írtak egy hét alatt, hogy az
hihetetlen, mindjárt leszakad a kezem. Láttam, hogy anya sütit csinál,
felálltam és néztem hogyan csinálja.
-Mit
szeretnél, kisfiam?
-Segíteni.
Közben
beleettem a nyers sütitésztába.
-Menj
vissza írni! Le vagy maradva, mert felhalmoztad.
-De már
leszakad a kezem a sok írástól.
-Akkor
segíts, ha gondolod!
-Jó, de
előbb elpakolok innen. Amúgy mikor lesz kész a szobám?
-Remélem
minél hamarabb, holnap jönnek dolgozni.
Este mind
a négyen közösen vacsoráztunk, már alig vártam a sütit. Mikor megettem mindent,
megszólaltam.
-Akkor
jöhet a süti!
Már
szinte kiabáltam örömömben, minden szem rám szegeződött. Emma el is nevette
magát.
-Nem
Niall! A sütiből csak holnap ehetünk!
Mondta
anya mosolyogva, ő is nagyon jól tudja, hogy imádok enni, főleg az édességeket
tartom előnyben.
-De
miért? Hisz már készen van.
-Akkor is
holnap!
Vacsora
után elmentem zuhanyozni, majd megvártam, míg mindenki elvonul. Lementem a
konyhába és elkezdtem keresni a sütit. Először a szekrényben neéztem meg, de
végül a hűtőben találtam meg. Sajnos nem volt még felszeletelve, így ki kellett
szednem, majd a fiókból egy kést szedtem elő. Hallottam, hogy valaki jön, ekkor
gyorsan letakartam és visszatoltam a hűtőbe a sütit, de sajnos lebuktam. David
állt a konyha ajtóban és megköszürölte a torkát, miközben keresztbe fonta a karját
a mellkasán.
-Niall
Horan mit csinál itt ilyenkor?
-Csak
megéheztem! Muszáj ennem valamit.
Odalépett
a hűtőhöz, amit ki is nyitott, majd belenézett a süteményes tálba, utána az
asztalt bámulta, amin a kés feküdt, amit egy perce szedtem elő.
-A
süteményt akartad ellopni!
Elkezdett
anyának kiabálni, hogy jöjjön le.
-Maura!
Gyere ide!
Mjad
felém fordult.
-Menj
fel! Nem lett érthetően megmondva, hogy csak holnap ehetsz a sütiből? Komolyan
ennyire érthetetlen vagy?
Szinte
már kiabált velem, kissé összerezzentem. Anya hamarosan megjelent a konyhában.
-Mi
történt David?
-A
fiacskád el akarta lopni a sütiket! Komolyan, mint egy 5 áves! Most minden
édességet dugdosni kell? Azt hittem a gyerekek felnőttek, de tévedtem!
Kicsit
rosszul esett, hogy David így beszél rólam, reméltem, hogy anya nem fog
összeszidni.
-Niall,
ennyire nem bírod ki? Azt hittem ebből már kinőttél!
Végül nem
üvöltötte le a fejem szerencsére.
-Ugye nem
kell eldugnom, mint amikor kicsi voltál?
-Nem
kell, anya! Kibírom holnapig! Jó éjszakát!
Felszaladtam
a szobámba, már ha ezt lehetne annak nevezni, akkora kupi volt benne, hogy én
is alig fértem el. A ruháim, a könyveim és a füzeteim szanaszét hemperegtek a
földön. Nem tehetnek nekem szemrehányást, mert itt nincs semmi, ahová
elkapolhatnék. Egy kicsit még gépeztem, beszélgettem az ír barátaimmal. Azt
akarták, hogy holnap utazzak el ida, mert nagy partyt szeretnének nekem
szervezni a szülinapomra. Azonnal igent mondtam, reméltem, hogy anya elenged.
Majd valakinél ott alszom. Másnap reggeli közben meg is kérdeztem róla anyát.
-Figyelj
anya! Az ír barátaim meghívtak, ezért ma elmegyek.
-Írországba?
-Nem!
Olaszországba! Hová máshová? Persze, hogy Írországba!
-De
tudod, hogy beteg vagy! Maradj csak itt! Máskor is el tudsz oda menni.
-Most
lesz a szülinapom és 18 éves leszek!
-Megünnepeljük
itt!
Ez
vicces, az anyámmal ünnepeljem a 18. születésnapomat? Nem vagyok már ovis.
Inkább otthon maradok, mint, hogy anyéval menjek el bulizni. Itt meg nincsenek
haverjaim nagyon, szinte csak Emmelie és Safura, de őket még alig ismerem. Mégis
csak jobb lenne az ír barátaimmal lenni.
-Jaj,
anya! Az nem ugyanolyan!
-Fogd be
a szád, Niall! Ha anyád nem enged el, akkor itt maradsz! Megértetted?
David
szólt közbe, elegem volt, hogy mindenki belepofázik, inkább hallgattam, hátha
mégis elenged anya.
-Ha nem
lennék beteg, elmehetnék?
-Igen, de
csak hétvégére. Ehetsz süteményt, hisz annyira vártad.
Be is
vágtam a részem, nagyon finom volt. Az idő megint csak pocsék volt, esett az
eső, nem lehetett semmit se csinálni. Bekapcsoltam egy ír táncos DVD-t, azt
kezdtem el nézni, de nem tartott sokáig a nyugalmam, mert Emma belém kötött.
-Mi ez a
szar, Niall?
-Ez nem
szar. Ez ír tánc.
-Kapcsold
ki, mert kezdődik a puxer!
-Nem
nézzük azt a hülyeséget!
-És ezt?
Ez egy értelmetlen szarság! Ír tánc! Nevetséges vagy!
Kikapcsolta,
ekkor én felálltam és kikaptam a kapcsolót a kezéből. El akarta vennu, de én
nem hagytam, szinte már a földön fetrengtünk és egyszercsak megjelent anya.
-Mi a
fenét csináltok, gyerekek?
Emma
felpattant, azonnal árulkodni kezdett.
-Ez nem
engedi, hogy nézzem a puxert, mert a hülye ír táncát nézi!
-Niall!
Hagy nézze meg a puxert!
-De anya,
te támogatod ezt a hülyeséget?
-A puxer
az egy nagyon jó rajzfilm, én is szoktam nézni. David, kezdődik a puxer! Az ír
táncot később is lehet, majd nézem veled, mert nekem is hiányzik Írország.
Nem
gondoltam volna, hogy anya is rászokik erre a baromságra. Mind a hárman leültek
és nézték a puxert.
-Anya, te
miért nézed ezt?
Még
mindig nem akartam beletörődni, hogy rászokott.
-Jaj,
kisfiam! Szerinted meg bírtam állni, hogy ne nézzem, mikor már ezer éve itt
élek? Teljesen elangolosodtam.
Ezt nem
hiszem el! Anya letagadja a származását? Ki is borultam ezen a mondatán.
-Anya,
hogy mondhatsz ilyet?
-Csak
vicceltem, ne vedd már komolyan!
-Jó puxer
nézést! Majd jövök!
Elmentem
onnan, fogtam az esernyőmet és elmentem egyet sétálni. Pont akkor jött ki a szomszéd,
egy 35 év körüli férfi. Látott engem kijönni, és mivel ismeretlen voltan voltam
a számára, leszólított, hogy megérdeklődje ki vagyok.
-Most
költöztél ide, te szőke?
Nála is
esernyő volt, közelebb léptem hozzá.
-Igen.
Eddig apámnál laktam, de most anyához költöztem.
-Maura
fia vagy? Tudod, aki Daviddal él és van egy lányuk.
-Igen, de
ő csak David lánya, anyáé nem.
-És te
Írországban laktál vagy hol a bánatban?
-Igen, de
honnan tudtad, hogy ír vagyok?
-Mivel
Maura is az, így gondoltam te is az vagy, ha már az ő fia vagy. Apádat nem
ismerem.
-Jól
gondoltad.
-Most
merre mész?
-Céltalanul,
nem nagyon vannak itt barátaim, a suliban is gyűlölnek.
-Hülyeség
céltalanul sétálni! Üljünk be valahová és beszélgessünk egy jót. Legalább
megismerjük egymást.
Végre
valaki, aki beszélgetni szeretne velem, elmentem vele, beültünk a mekibe. Jó
sok mindent vettem magamnak, ő meg csak eléggé meglepetten nézett rám.
-Jézusom!
Ezt mind megeszed?
-Nekem ez
semmiség.
Tátva
maradt a szája.
-Meg sem
látszik rajtad. Hová teszed ezt a sok kaját?
-Nem
tudom, de imádok enni!
-Amúgy
Johni Taylor vagyok, de mindenki csak Mániás embernek hív.
-Niall
Horan. De miért vagy te Mániás ember?
-Különböző
mániáim vannak. Most jelenleg a horoszkóp és a születés.
Fura egy
fazon volt, az biztos, de örültem neki, hogy szóba állt velem.
-Az
király! És mi a horoszkópod?
Hülyeségnek
tartottam, de ha már ez a mániája, megpróbáltam a kedvében járni.
-Ikrek és
1976. május 29-én születtem. Neked mikor van a szülinapod?
-Szeptember
13, vagyis kedden lesz.
-Akkor
bizonyára tisztaság és rend van a szobádban.
Ezt meg
honnan a fenéből vette? Az én szobámban rend és tisztaság? Úristen, ha látná a
mostani szobám. De még Írországban sem tudtam rendet tartani. Ezen nevetnem
kellett.
-Rend és
tisztaság a szobámban? Ezt honnan vetted? Úristen!
Anya
biztos nem mondhatott ilyet, mivel ez nem is igaz, de biztos csak fényezni
akart. De így?
-Én
mindent tudok.
Felelte
magabiztosan.
-Pedig
nem, mert ez nem igaz. Csak látnod képe a mostani szobámat, elájulnál!
-Ne
mondd, hogy kupis vagy! Ezt nem hiszem el!
-És még
miket mondott rólam anyám? Furcsa, hogy ilyeneket állított rólam.
-Nem,
anyukád nem mondott rólad semmit, csak azt, hogy Írországban élsz az apáddal. Ezért
mondom csak ezt, mert a horoszkópod ezt írja.
-Jó,
akkor elég nagy baromságot ír, mert az én szobámban nagy kupi van.
-Jut
eszembe! Van egy ír ismerősöm, mi lenne, ha eljönnél velünk ma este bulizni?
-Az
király lenne! Kíváncsi vagyok az ír ismerősödre. Férfi vagy nő?
Ez már
jól hangzik, és lesz egy honfitársam is, remélem jó fej az illető.
-Nő, de
nem való hozzád, mert ő már 30 lesz. Te hány éves leszel?
-18. És
te?
-Én 35
múltam, de téged kevesebbnek néztelek.
Mikor
megettünk mindent és jól kibeszélgettünk magunkat, távoztunk a Mekiből. Én
hazamentem, megbeszéltük, hogy este 8-kor találkozunk a kijáratnál.
-Niall,
akarod nézni az ír táncot?
Anya
ezzel fogadott, amikor beléptem az ajtón, már nem volt kedvem hozzá.
-Nem
anya! Nem akarom!
Válaszoltam
neki, miközben kinyitottam az esernyőmet száradni. Este lementem, de előtte
megmondtam anyának, hogy elmegyek bulizni a szomszéddal, nehezen bár, de
elengedett. David húzta a száját, de az
baromira nem érdekelt. Beültünk Mániás ember kocsijába és a szórakozó hely felé
vettük az irányt. Kicsit csalódtam a helyben, mert ez inkább egy étterem volt.
Ez nekik a bulizás? Nem tettem megjegyzést, mert már alig vártam, hogy
megismerjem az ír nőt. Benne nem csalódtam, ő gyönyörű, hosszú barna haja van
és ragyogó kék szemei. Azt hiszem belé szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése