2013. december 14., szombat

Második rész - A találkozás

Sziasztok, meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Kicsit rövid lett, ez inkább egy átvezető rész, mert ez után kezdődnek csak az izgalmak. Komizzatok, pipáljatok, és ha tetszik, iratkozzatok is fel. Sokat jelentene pár vélemény és kritika is. 

Louis Mullingar felé vette az irányt Angie nélkül, mert a lány megint eltűnt, de bízott benne, hogy hamarosan előkerül, ahogy a repülő út után történt. Sajnos nem így lett, de már megérkezett az adott helyre, innentől is tudta a dolgát. Megindult valamerre, de hirtelen elveszettnek érezte magát. Egy teljesen ismeretlen városban kell megkeresnie egy személyt, akiről még azt sem tudja hol lakik, csak annyit, hogy Mullingarben. Ha megkérdez embereket, valaki biztosan ismeri őt, talán így sikerrel járhat.
-Elnézést! Ismeri Niall Horant? -Kérdezte az egyik járókelőtől.
-Nem, soha nem hallottam még róla. -Ezzel tovább is ment.
Körülbelül már egy órája kérdezősködhetett, de még mindig semmi, kezdett kétségbeesni és ideges is volt már. A tehetetlenség lett úrrá rajta és majdnem elsírta magát. Nem érkezik a segítség, hiába várta. Vajon próbára akarják tenni? Na, de miért kell ennyit szenvednie? Ideje lenne beülnie valahová, mert már át volt fagyva, gondolta megiszik egy kávét. Be is tért és megrendelte az általa kért dolgokat, ezután helyet foglalt és az asztalra helyezett itallapot kezdte el böngészni, hátha megkíván valami mást is. Közben ki is hozták a kért kávéját, majd elé tették.
-Köszönöm! -Mondta, majd a pincér távozott is a következő asztalhoz. Nem sokkal később egy szőke kék szemű fiú tért be, húsz év körül volt már, de nem nézett ki annyinak, az ember fiatalabbnak gondolná. Körülnézett, de sehová sem tudott leülni, nem volt már szabad asztal. Neki viszont ez nem volt gond, kinézi a legszimpatikusabb embert és megkérdezi leülhet-e hozzá, leginkább olyanoktól, akik egyedül vannak. Pont Louist nézte ki, mivel ő nem csak, hogy szimpatikus volt neki, de még egyedül is ült az asztalnál. Odament hozzá.
-Szia! Ha nem zavar, akkor leülhetnék ide, mivel nem találtam üres asztalt? -Kérdezte.
-Igen, természetesen. -Válaszolta Louis, így a fiú le ült vele szembe.
-Te gondolom nem idevalósi vagy.
-Eltaláltad.
-Gondoltam amúgy, egyrészt soha sem láttalak, másrészt más az akcentusod. Honnan jöttél?
-Angliából.
-Ha szeretnéd tudni a nevem, Niall Horan vagyok. -Majd nyújtotta Louis felé a kezét, amin igencsak meglepődött, hiszen őt kereste, most meg hirtelen előkerült, sőt ő jött oda hozzá és még beszélgetni is elkezdett vele. Eléggé meglepetésként érte, hogy ezen a néven mutatkozott be. Niall persze várta, hogy mutatkozzon be, de nem ment neki egyből, mert hirtelen lefagyott a hallottak miatt.
-Valami gond van? -Lengette Niall a kezét Louis szemei előtt.
-Nem, nincs. Téged kerestelek? -Kiáltott fel örömében, itt meg Niall lepődött meg. Mégis honnan ismeri, hogy őt kereste? Nem értett semmit. Mégis ki ez és mit akarhat tőle?
-Honnan hallottál rólam és mit szeretnél?
Louis ekkor hirtelen elszomorodott.
-Mi a baj?
-Az, hogy elrabolták az anyukámat és kaptam egy névtelen levelet, hogy téged kell megkeresnem, hátha tudsz segíteni. -Nem akarta elmondani a teljes igazságot, félt, hogy hülyének nézi azzal az Ír manós szöveggel, bár be tudja bizonyítani, ha szükség van rá.
-Én segítsek neked? Azt sem tudom hol van az anyukád és, hogy ő kicsoda, sőt még téged sem ismerlek, még a nevedet sem mondtad el.
-Ja, bocsánat! Louis Tomlinson vagyok.
-Köszönöm.
-Akkor nem tudsz segíteni? Be lettem csapva? -Kérdezte Louis kétségbeesetten.
-Nem, dehogyis. Csak az Ír manót kell megkeresnünk. -Válaszolta Niall, Louis ekkor megkönnyebbült, hogy mégsem lett átverve.
-Már azt hittem hülyére vettek. De te tudod hol van, ugye?
-Nem tartózkodik ilyenkor Írországban, hanem egészen fent északon van és csak olyan személyek láthatják, akik arra alkalmasak. Ha te kaptál erről értesítést, akkor valószínűleg segíteni is fog neked.
-Megint utaznunk kell? -Kérdezte Louis, látszott rajta, hogy már ki van ettől.
-Ha akarsz vele találkozni, akkor igen. -Felelte Niall.
Mikor végeztek, Niall elkísérte Louist a lakásához, szólt is neki, hogy nyugodtan bejöhet és érezze magát otthon. Bemutatta neki a családját, Bobby-t, az apját, Maurát, az anyját, illetve a testvérét, Greg-et. Természetesen mindegyikük örömmel fogadta Louist, kapott egy vendégszobát is egy éjszakára, mivel már másnap indulnak is.
-Itt a szobád, pihenj le, gondolom kifárasztott az utazás. Ha éhes vagy, akkor szólj!
-Rendben, köszönöm!
Niall távozott, ekkor Louis ledőlt az ágyra, mert valóban fáradt volt és nem sokkal utána el is aludt. Később meg arra ébredt, hogy valaki megsimogatja a fejét, de amikor felnézett, senkit sem látott.
-Niall, te vagy az? -Kérdezte ijedten, választ nem kapott és hiába nézett körül, egy lélek sem tartózkodott ebben a szobában rajta kívül.
-Ki van itt? Jöjjön elő! -Minden hiába való volt, azóta elő sem jött az illető, aki hozzáért. Vagy lehet, hogy csak álmodott és meghülyült a sok furcsa dolog miatt?

Mikor Niall benyitott a szobájába, az ágyán egy levelet talált. Szétnyitotta a lapot és elolvasta, mit tartalmaz az üzenet:
"Louis megtalált téged, tehát kötelességed segítened neki megtalálni az Ír manót. Ne vidd el egyből hozzá. Megpróbáltatásokon kell keresztül mennie. Az okát még nem árulom el, de ha véghez vitte, akkor majd megtudod miért is volt erre szükség. Az első megpróbáltatás az északi sarkkörön túl lévő Narvik városában eltölteni egy éjszakát a kastélyban. Persze egyedül kell lennie, te nem lehetsz vele ott. Ha ez megvolt, akkor küldöm a következő értesítő levelet! Persze, erről neki ne szólj semmit, nem tudhatja meg."
Zsebre tette a levelet.

Néhány óra múlva Niall elhívta Louist egy városi sétára, mert ugye szívesen körbevezeti őt a környéken, miközben beszél is róla neki.
-Akkor szeretnél eljönni?
-Igen, jól jönne most egy kis séta, különben is szeretnék mondani valamit.
-Induljunk el és mindent megbeszélünk.
Felöltöztek, majd elindultak. Louis elkezdte mesélni, ami most délután történt vele, amikor aludt. Arra kellett ébrednie, hogy valaki hozzáér, ő azonnal felkapta a fejét, de az illető olyan gyorsan tűnt el, hogy erre egy halandó ember nem lett volna képes. Még az ajtó hangját sem hallotta.
-Elég érdekes, de lehetséges, hogy az történt, amire gondolok. -Fejtette ki Niall, azonban a gondolatait titokban kellett tartania.
-Mire gondolsz, mi lehetett ez? -Kérdezte csodálkozva Louis.
-Majd idővel megtudod, de ha ilyesmi történik, semmiképp se ijedj meg.
-De ha nem tudom mi ez, akkor félni fogok. Kérlek magyarázd el!
-Elégedj meg annyival, hogy közénk tartozol és nem mindenki mondhatja el ezt magáról, ez egy rendkívüli jó dolog, tehát felesleges félned.
-Furcsa nekem ez az egész.
Séta után a vacsora következett, majd másnap reggel indultak is. Repülővel haladtak Norvégia felé.
-Tehát akkor Norvégiában tartózkodik az Ír manó, eléggé érdekes. Miért van ott? -Louisnak rengeteg kérdése volt, de Niall mindig csak részben válaszolt neki, ugyanis ennek az volt az oka, hogy nem tudhat meg még bizonyos dolgokat. A megpróbáltatásokra is azért volt szükség, hogy próbára tegyék őt, hogy alkalmas-e, hogy közéjük tartozhat-e vagy sem. Persze ebből semmit sem értett még, de Niall megnyugtatta, hogy mindennek eljön majd az ideje, nyugodjon meg. Könnyű ezt mondani, így csak még idegesebb és nyugtalanabb lett.

3 megjegyzés:

  1. Enyém a megtiszteltetés, hogy els9nrkem kommentelhetek és viii ez is remek iromány!! Egyszerüen magával ragad és olyan lesz számomra, mint a drog (már nem mintha drogoznék!!!)! Remélem minnél hamarabb hozod itt is az új részt! A rajongód <3 *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm nagyon a szép szavakat, igyekszem hozni az új részt

      Törlés