2013. december 26., csütörtök

Negyedik rész - Karácsony

Sajnálom, hogy késtem vele, talán még belefér ez a rész így karácsony másnapján este, hiszen holnap már nem lesz. Lesz még egy befejező rész és ennyi. Remélem tetszett, mondjátok el a véleményeteket. 

Louis rohant felfelé a lépcsőn, mert meghallotta az anyukája hangját. Izgatottan szaladt, már alig várta, hogy lássa és végre eljött az a pillanat is, hogy hazamehetnek. Mégis csak jót akartak neki és segítettek, nélkülük elveszett lenne. Végre sikerült felérnie, de ekkorra a hang elhallgatott, semmit se lehetett hallani, és ismét egy elhagyatott folyosón találta magát. Végig ment rajta, majd amikor odaért, akkor egy csodaszépen feldíszített ajtóval állt szemben, szinte nem illett bele ebbe a környezetbe. Maga az ajtó fehér volt és arany díszek voltak rajta találhatók, a kilincs is abból volt. Furdalta a kíváncsiság, ugyanis nagyon furcsa dolgok történnek itt. Lehetséges, hogy az anyukája ebben a szobában van? Be kell nyitnia, és amikor ez megtörtént, akkor nem látott bent senkit, csak egy királyi stílusban berendezett szoba volt az. Csalódott lett, nincs itt az anyukája és már a hangját se hallotta.
-Anya! -Kiabálta, azonban hiába való volt minden, mert csak visszhangzott az egész kastély az ő hangjától. 
Bement a szobába, majd kinézett az ablakon, a holdfénynek oda, ugyanis beborult, ismét elkezdett havazni. Kinyitotta az ablakot, mert különös fényt vélt felfedezni. Csak Angie volt az, de nem is akárhogyan, olyan volt ismét, mint egy angyal. Úgy érezte, hogy ki kell mennie hozzá. Lerohant, mint az állat, már szinte majdnem elesett. Amikor kiért, fura látvány fogadta, kezdett hajnalodni, világosodni. Ennek természetesen örült is, hiszen túl van egy nagyon nehéz éjszakán, a szemei mindjárt leragadnak, ugyanis semmit sem aludt. Angie egy piros ruhában volt, kabát nem volt rajta, pedig ömlött a hó és hideg volt. Egy fa tövében ült, miközben lehajtotta a fejét és angyalszárnyai láthatóak voltak.
-Angie, te vagy az?
Nem volt közvetlen közel hozzá, így sietett felé, és ahogy közeledett felé, úgy kezdett el halványodni, majd mire odaért, végleg eltűnt. Louis elkeseredett, hogy ez megint csak egy látomás volt. Nincs itt Angie, nincs itt senki rajta kívül. Megnyugtatta az a gondolat, hogy nem sokára reggel. Visszament a kastélyba, szerencsétlen már nagyon át volt fagyva minden porcikája.

Elérkezett a reggel, Niall és Angie találkoztak a temető előtt.
-Hogy ment a fiú éjszakája? -Kérdezte Niall.
-Nem hívott, valószínűleg jól van. Menj el érte, vidd a szállodába, hogy lefeküdhessen aludni. -Utasította Angie.
-Mi legyen a nyaklánccal?
-Vedd el tőle, legyen nálad és ha utasítalak, csak akkor add neki vissza. Ma aludjon és holnap este itt várlak mindkettőtöket.
-Rendben van, akkor megyek is érte.
Niall lassan oda is ért, ám amikor benyitott, akkor egészen furcsa látvány fogadta. Louis a földön feküdt, olyan, mintha nem élne, mintha megfagyott volna, teljesen ledöbbentette. Mi van, ha fagyhalál érte? Ez nem történhet meg. Megérintette, teste élettelen volt, halottnak tűnt. Minden odaveszett. Megsiratta, majd megszakadt érte a szíve. Kivette a zsebéből a nyakláncot és megdörzsölte, két percen megjelent Angie, aki meglepődött most ezen.
-Mi a gond? -Kérdezte.
-Louis meghalt! -Kiabálta sírva Niall, Angie közelebb ment az élettelen testhez.
-Ez sem a véletlen műve. -Mondta.
-Hanem? Mi történt?
-Azt még nem tudom, de vigyük a szállodába.
Megfogták, majd végig cipelték az utcán, amíg oda nem értek, amúgy a szálloda helyett a kórházba vitték, ott még talán meg is tudják menteni. Bevitték egy kórterembe, Niall és Angie meg odakint várakoztak, közben le is ülhettek, lehetett újságot is olvasni. Angie kezébe vette az egyiket, míg Niall képtelen volt rá, ugyanis annyira izgult, hogy semmit sem tudott csinálni, ami elterelné a figyelmét. Nem értette Angie-t, hogy ebben a feszült helyzetben hogy tud újságot olvasni.
-Nagyon félek, hogy meghal, de rajtad nem látom ezt. Vagy te tudsz valamit? -Kérdezte, a hangja tele volt izgalommal. Angie felnézett.
-Nem fog meghalni, már mondtam, hogy ez sem véletlen történt.
-Akkor ezek szerint te már tudsz valamit.
A lány bólogatott, Niall viszont nem értett semmit. Nem sokkal később kijött az orvos, a fiú odaszaladt hozzá.
-Hogy van? Ugye nem halt meg? -Kérdezte izgatottan.
-Már jobb az állapota, kissé kihűlt, de szerencsére meg tudtuk menteni. Pár napig megfigyelés alatt kell állnia, karácsonyra hazamehet.

December 24.
Niall és Angie készülődnek, mivel ma hozzák haza Louist a kórházból. Előkészítették neki a szobát, mivel velük fogja eltölteni a karácsonyt. Niall Angie felé fordult.
-Miért fagyott meg majdnem? Azt mondtad meg van az oka és, hogy nem a véletlen műve volt.
-Egy szóval válaszolnék, méghozzá azzal, hogy ez is benne volt a megpróbáltatásokban. Mivel, ha rossz ember, akkor meghalt volna, de én bíztam benne, hogy nem az, és életben is maradt. Nem kellett benne csalódnom.
Átölelték egymást, utána indulni kellett. Louis már készen állt, hogy ki menjen már végre innen.
-Készen állsz? -Kérdezte Angie.
-Igen.
-Akkor induljunk.
Útközben Louisnak eszébe jutott az anyukája, mert még mindig nem került elő. Úgy érezte meg kell kérdeznie, még akkor is, ha nem is kap rá választ.
-Mi van az anyukámmal?
-Legyél türelemmel. -Mondta Angie.
Mindig csak várni, kezd már unalmas lenni, de nem adhatja fel.
-Velünk karácsonyozol, ugyanis az már kiderült, hogy jó ember vagy. Hidd el, nagyon jó lesz!
Megérkeztek, ekkor megmutatták neki a szobáját és egy kicsit egyedül maradhatott, hogy pihenjen. Meg is történt, hiszen el is aludt egy kis időre. Mire felébredt, már be volt sötétedve. Kinézett az ablakon, az utcai lámpa fénye gyönyörűen megvilágította a hóval borított tájat, illetve az is jól látható volt, hogy sűrűn havazik.
Mikor kiment a nappaliba Angie-hoz és Niallhez, addigra már egy csodaszépen feldíszített karácsonyfa fogadta a nappali közepén. Megállt, hogy gyönyörködjön benne, majd leült a kanapéra.
-Boldog karácsonyt, Louis! -Mondták egyszerre mindketten.
-Köszönöm, nektek is!
-Örülünk a jelenlétednek. Be kell jelentenünk valamit neked.
-Hallgatom.
-Össze fogunk házasodni hamarosan, mert szeretjük egymást. -Majd elcsattant egy csók, ekkor Louis lehajtotta a fejét, szomorú lett. Beleszeretett Angie-ba, de nem lehet az övé és nem is akadályozhatta meg a boldogságát, így inkább gratulált nekik.
-Igazán örülök, gratulálok!
-Köszönjük!
-És majdnem elfelejtettük. Boldog születésnapot! Az ajándékaid a fa alatt vannak.
-Köszönöm, de honnan tudtátok, hogy ma van? Egyszer sem mondtam.
-Mi mindent tudunk, nem kell mondanod nekünk semmit. Azzal is tisztában vagyunk, hogy 22 éves vagy.
-Igen.
Kivette a fa alól az ajándékcsomagot, amit ki is bontott. Egy hatalmas könyv volt benne, ami az angyalokról szólt. Mikor belenézett, nem tudott betelni a gyönyörrel.
-Sokat kell még tanulnod. -Mondta Angie.
-Az angyalokról? -Kérdezett vissza meglepetten Louis.
-Igen, pontosan! Te egy angyal vagy!

2 megjegyzés:

  1. szerintem nagyon jó lett, már nagyon kiváncsi vagyok:)x

    VálaszTörlés
  2. Díj!:) http://1directionergirls.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés