/John szemszöge/
Mentem
foci szakkörre, de előtte volt egy kis időm, így meglátogathatom Perrie-t az
ebédlőben. Onnan kijött egy kilencedikes kiscsaj, valamilyen Emma, aki megszólított,
mert mondani akart valamit.
-Szia! Te
vagy Perrie Edwards pasija?
-Igen, és
te ki vagy?
-Emma
vagyok. Csak szólok, hogy Perrie Niall Horannal van. Biztosan szeretik egymást.
Nagyon
ideges lettem, amikor ezt mondta, azonnal az ebédlőbe mentem, a kiscsaj utána
jött. Niall és Perrie teljesen máshol ültek, de azt észrevettem, hogy folyton a
csajomat bámulja ez az ír köcsög.
-De hát
nem is egy asztalnál ülnek!
Mondtam
Emmának.
-De az
előbb úgy voltak, csak Niall elült, de szemmel láthatóan nem veszi le a szemét
Perrie-ről és Perrie is időnként ránéz.
-Igen,
azt észrevettem. Köszi, hogy szóltál!
-Mit fogsz
csinálni?
-Agyon
verem! Kint megvárom a haverokkal.
Nevettem
egyet, majd rohantam, hogy összeszedjek mindenkit. Kint megvártuk a suli előtt
és mikor jött, kicsit ráijesztettünk. Közeledtem felé, ő egyre csak lépett
hátra, utána löktem egy nagyot rajta, azonnal elesett. Ez egy szerencsétlen,
ezt egyedül is elintézem.
-Mit
akarsz?
Kérdezte
félősen, látszott, hogy be van tojva.
-Nem
engedem, hogy lenyúld a csajomat, te ír!
-Nekem
nem kell Perrie, egy átkozott szajha!
Így nem
beszélhet senki Perrie-ről, adtam neki egy hatalmas pofont. Jól összevertem,
védekezni se tudott, semmi esélye sem volt, hogy visszaadja. Akkor hagytam
abba, amikor elkezdett ömleni a vér az orrából. Nem akartam, hogy kórházba
kerüljön, csak annyit, hogy tanuljon belőle és válogassa meg a szavait. Mi az,
hogy lekurvázza Perrie-t? Faképnél hagytam, a haverjaim is jöttek, de rájuk nem
is volt szükség, mert simán elintéztem egyedül is.
/Niall szemszöge/
John
összevert, az orrom vérzett és ott feküdtem az utca közepén. Véletlenül se
segített volna senki, pedig annyian mentek el mellettem. Próbáltam felkelni, de
nem nagyon ment, mert minden testrészem fájt, mert ez meg is rúgdosott
mindenhol. Szerencsére holnap szombat, nincs suli. Nem sokkal később egy lány
jött oda hozzám.
-Jól
vagy?
Kérdezte
kedvesen, majd leguggolt hozzám, szőkés barna haja volt és egészen egyszerű
lány.
-Nem
egészen!
Feleltem,
szerencsére az orrvérzésem elállt, de a pólóm tiszta vérfolt volt.
-Segítsünk
felállni?
Nyújtotta
a kezét, akkor láttam, hogy a barátnője is vele van. Neki teljesen más a
stílusa, hosszú fekete haja van, ez mellett eléggé plázacicásan nézett ki:
kivágott rózsaszín top és egy mini szoknya volt rajta, meg persze magassarkú
szandál. Oldaltáskát viselt, míg a szőke lánynak hátitáskája volt. Egy egyszerű
fehér póló volt rajta meg farmer torna cipővel. A segítségükkel végre
felálltam, azonban egyre nagyobb fájdalmat éreztem a hasamban, ahol John
megrúgdosott. A lányok be is mutatkoztak, a suli meg egyre messzebb került hála
istennek.
-Emmelie
de Forest vagyok!
Mutatkozott
be előbb a szőke, majd végül a sötét hajú is.
-Safura
Alizadeh.
Az igen,
igen csak fura neve van.
-Niall
Horan.
Mutatkoztam
be én is. Egy park felé vettük az irányt, az első padra le vetettem magam, mert
már nem bírtam tovább menni.
-Köszi a
segítségeteket, nem tudom mi lenne velem nélkületek!
-Biztos,
hogy jól vagy?
Kérdezte
Emmelie aggódva, szerintem a másik csajt nem igazán izgattam, csak a barátnőjét
kíséri el. Szinte hozzám se szólt.
-Nem
igazán.
Fogtam a
hasamat, ami egyre jobban csak fájt, ráadásul belül éreztem a fájdalmat. Biztos
voltam benne, hogy belső sérülést szenvedtem.
-Hanyadikos
vagy?
Faggatott
tovább Emmelie.
-11. Ti?
-Mi 12,
osztálytársak vagyunk. És igen, külföldiek vagyunk, én dán, Safura meg
azerbajdzsáni.
-Az jó,
én ír vagyok.
Egyszercsak
egy gitárroncsot pillantottam meg a fa tövében, valami azt súgta, hogy fel kell
állnom megnézni. Rávettem magam és odasétáltam, a lányok is követtek.
-De amúgy
mi történt veled? Valaki megvert?
Emmelie
kérdezősködött, de nem válaszoltam neki, mert teljesen ledöbbentem, amikor
megláttam a gitárom összetörve, könnycseppek szabadultak ki a szememből, majd
felemeltem, ekkor egy összehajtott papírdarab esett ki belőle. Kinyitottam, egy
üzenet volt benne:
„Ha
tudtuk volna, hogy ír vagy, akkor ott helyben kinyírtunk volna. Egyértelmű,
hogy az ócska gitárod Írországból származik. Akkor is tudtuk volna, ha nincs
rajta az a vacak ír zászló meg azok az ócska zöld lóherék! A tokot
megtartottuk, mert azon nem találtunk erre utaló jeleket. Egy szaros ír gyerek
vagy! Gyűlöljük az íreket és most elindultunk felrobbantani egész Írországot!
Ha meglátunk téged Angliában, akkor búcsuzhatsz az életedtől, te senkiházi! A
vacak gitárodat meg visszakapod! Nesze! Fel fogunk ismerni a buzi szőke
hajadról! Hahahaha!”
Szóhoz
sem jutottam, amikor ezeket a sorokat olvastam, a sírást se bírtam
visszatartani. Közben Emmelie folyamatosan beszélt hozzám, de nem tudtam
figyelni rá. Aztán csak egyre nagyobb fájdalmat éreztem a hasamban, már nem
tudtam állva maradni, összerogytam a földön és utána nem tudom mi történt.
/Emmelie szemszöge/
Amikor
Niall meglátta azt a gitárroncsot, szomorú lett, de főleg akkor, amikor
elolvasta azt a levelet. Vajon mi lehetett benne? Egyszercsak összeesett,
eszméletét vesztette. Valaki bánthatta, ebben biztos vagyok.
-Safura,
kérlek hívd a mentőket!
Közben
letérdeltem Niallhoz és beszéltem hozzá, hátha magához tér. Safura fogta a
telefonját és teljesítette a kérésem. Tíz perc múlva ki is értek, addig
elolvastuk Safurával a levelet, mindketten ledöbbentünk rajta.
-Hol a
beteg?
Kérdezték
a mentősök.
-Itt
fekszik a földön!
Betették
a mentőautóba, elmondták nekünk melyik kórházba menjünk, majd elmentek.
-Induljunk, Safura!
Fogtam a
gitárt, a papírt eltettem a zsebembe és indultunk.
-Minek
hozod ezt a szemetet? Úgysem jó már semmire.
Kérdezte
meglepetten Safura.
-Talán,
mert az övé volt, nagyon szomorú volt miatta. Nem vetted észre?
-De
sajnos igen. De mi miért foglalkozunk ezzel a fiúval, mikor nem is ismerjük őt?
Szerinted
itt kéne hagyni, amikor valaki megverte?
-De ettől
nem ájul el senki, ő meg elájult.
-Nem
tudom, biztos beteg.
Odaértünk
a kórházba, megérdeklődtük az orvostól, hogy milyen az állapota.
-Sajnos
nincs túl jól, belső vérzése van, ami akár az életébe is kerülhet.
A számhoz
tettem a kezem, el sem akartam hinni, hogy ilyen állapotban van.
-Úristen!
Hogy történhetett?
Kérdeztem
sírás elfolytott hangon, nagyon érzékenyen érintettek az ilyenek, még ha nem is
ismerem az illetőt. Safurát nem érdekelte, az egészet fapofával hallgatta
végig. Hogy lehet valaki ilyen érzéketlen?
-Ti
milyen hozzátartozói vagytok?
-Igazából
nem ismerjük, csak annyi, hogy egy suliba járunk és láttuk, hogy rosszul van.
-Akkor
derítsétek ki a szülei elérhetőségét, mert így nem tudunk semmit se tenni.
-Jó,
megteszünk mindent. Gyere Safura!
Szaladtunk
is ki a kórházból, egyenesen az iskola felé.
-Hallod
Emmelie! Most hogy derítjük ki? Szerinted az iskolában tudnu fogják? És ha már
nincsenek ott?
-Remélem
még van bent valaki.
Kintről
láttuk, hogy a pályán még tart a foci szakkör, amit David tanárúr tart. Be is
mentünk hozzá.
-Tanárúr!
Beszélhetünk Önnel?
-Persze!
Mit szeretnétek, lányok?
-Csak
azt, hogy Niall Horan kórházba került és bármikor meghalhat.
A tanárúr
el sem akarta hinni, amit közöltem vele, tátva maradt a szája a csodálkozástól.
-Ez
komoly? De mi történt?
-Amikor
kijöttünk a suliból, akkor ő ott feküdt a földön, vérzett az orra, szerintem
valaki megverte, mert most belső vérzése van. Azért jöttünk ide, mert szólni
kéne a szüleinek, mi nem ismerjük őt.
-Köszönöm,
hogy szóltatok! Most hazamehettek, majd én elrendezem.
Elmentünk,
azonban én még vissza akartam menni a kórházba, Safura hazament, mert nem volt
ehhez az egészhez kedve. Megbeszéltük, hogy otthon találkozunk.
/Emma szemszöge/
Niall nem
jött haza és már este 6 óra volt. Maurával a nappaliban ültünk és társasoztunk,
de ő igen is aggódott Niallért, mert még a telefont sem vette fel. Ekkor eszembe
jutott, hogy Perrie pasija meg akarta őt verni, lehet, hogy el intézték és valahol
haldoklik. Gondolkoztam, hogy elmondjam-e Maurának, de közben megszólalt a telefonja,
ő fel is vette, majd kivonult. Őrjöngve jött vissza.
-Emma! Niall
kórházba került és a halálán van! Úristen!
Teljesen
ki volt borulva, el is sírta magát, én is szomorú lettem, akármennyire is utálom,
de ilyet nem kívánnék neki, hogy meghaljon.
-De hogyan?
Mi történt vele?
Nem mertem
elmondani, hogy tudok arról, hogy megverték.
-Öltözz fel!
Azonnal indulnunk kell kell a kórházba!
Felmentem
a szobámba, felvettem valami értelmes cuccot és indultunk a kórház felé. Mikor beértünk,
egy szőkésbarna hajú csajszi sétált felénk, aki megszólított minket.
-Ön Niall
anyukája? Te pedig a testvére vagy?
-Igen.
Merre találjuk az orvost?
-Mindjárt
jön! Én is nagyon aggódom érte.
Kíváncsi
voltam ki ez a csaj, tegnap még Perrie-vel ment el, most meg vajon felszedett egy
újabb csajt? Ez legalább hozzá való, pont olyan szerencsétlennek nézett ki,
mint amilyen Niall is. Meg kell mondani annak a kurvának, hogy az átkozott pasija
miatt, de főleg miatta Niall haldoklik. Holnap úgy is ott lesznek a diszkóban,
majd jól letámadom őket, mert Perrie-t sokkal jobban utáltam, mint Niallt. Jött
az orvos, aki ezt mondta.
-Ezen az
éjszakán dől el, hogy Niall életben marad-e.
Maura kiakadt,
a másik csajjal vigasztaltuk, Emmelie-nek hívták és végzős.
húú, ez durva volt.:ooo szegény Niall.:((♥
VálaszTörlésremélem nem hal meg.:o John meg egy szemétláda... Perrie is !!
ha meghalna Niall, akkor nem lenne sok értelme folytatni :D Hisz ő a főszereplő
Törlés