2013. július 19., péntek

Hetedik rész- Bűnbánat

/Emmelie szemszöge/
Egész éjjel a kórházban voltam bent Niall anyukájával és húgával, aki nem a vérszerinti testvére. Emma jófejnek tűnt. Hajnalban fellélegezhettünk, Niall életben maradt, az biztos, de a felépülése sok időt vesz igénybe. Reggel be lehetett menni hozzá, mert magához tért. Betértünk, én ott maradtam az ajtónál, hisz nem is ismer, azt gondolhatja, hogy mi a fenét keresek én itt. Az anyukája odaszaladt hozzá és magához ölelte.
-Mi a fene történt veled, kisfiam? Úristenem!

/Niall szemszöge/
Egy kórházban tértem magamhoz, azt sem tudtam, hogy most reggel van vagy este. Utoljára arra emlékeztem, hogy megtaláltam a gitárom összetörve és a benne lévő levelet olvastam el. Nem tudom mi történt velem, de az orvosok elmondták, hogy a halál közelében voltam, de már túl vagyok az életveszélyen. Később anya, Emma és Emmelie jöttek be hozzám, akik itt töltötték az egész éjszakát. Emmán igen csak meglepődtem, hiszen ő utált engem. Anya szorosan magához ölelt.
-Mi történt veled? Halálra aggódtam magam!
Nem mertem beárulni John-t, féltem tőle. Most már Perrie-t is messziről el kell kerülnöm, különben is nagyon megbántott, nem tudok neki megbocsátani. Még a nyakláncot kell tőle elkérnem, mert az nagyon fontos volt nekem és csak azért adtam Perrie-nek, mert őszintén szerettem és megbíztam benne. De már tanultam leckéből, máskor óvatosabb leszek.
-Leestem a lépcsőről, a legmagasabb pontjáról. Rengeteget zuhantam. A suliban történt, majd kimentem, arra még képes voltam, ott a kerítésnél összeestem. Aztán jött Emmelie a barátnőjével segíteni, hálás vagyok nekik.
Anya ezt nem nagyon akarta elhinni, Emma meg főleg nem, de szerencsére rám hagyták, nem nyaggattak.
-Emmelie, te miért nem jössz ide?
Nem értettem miért állt meg az ajtóban, mintha félne. Ha ő nincs, akkor én ott halok meg. Szép lassan közeledett felém, majd megállt az ágyam felett.
-Köszönöm Emmelie, és Safurának is! Ha ti nem vagytok, akkor lehet meghalok.

/Emma szemszöge/
Reggel hazamentünk, elmeséltük apának mi volt az éjszaka, úgy látszik nem nagyon izgatta Niall. Egy kicsit aludtam, majd este készülődtem, mert este diszkóba megyünk Jessicával. Apa benyitott hozzám a szobámba.
-Csalódtam benned!
Mondta letörten, nem értettem.
-Miért? Mit tettem?
-Aggódtál Niallért, ott maradtál a kórházban! Azt hittem te is gyűlölöd!
-Én csak Maura miatt maradtam ott, halálra aggódta magát, nem hagyhattam csak úgy ott egyedül.
-Akkor jó!
Majd távozott, nem értettem mi ütött belé. Komolyan azt akarta, hogy meghaljon? Niall is csak egy ember és akármennyire se bírom elviselni, azért nem kívánom a halálát. A szokásos esti veszekedések hiányoznának, kezdtem hozzájuk szokni. Egy hétig biztos nélkülöznöm kell, de lehet tovább is. Jessicával beértünk a diszkóba, neki is elmesélte, hogy mi történt Niallal. Megkerestük Perrie-éket, ott ültek a pultnál, de nem csak ők ketten voltak, hanem 3 lány és 5 fiú rajtuk kívül.
-Ott vannak! Ezt meg kell nekik mondani!
Indultunk feléjük.
-Sziasztok!
Köszöntem nekik, de nem hagytam, hogy szóhoz jussanak.
-Remélem tudjátok, hogy Niall kórházban van? Életveszélyes belső vérzést szenvedett és ha meghalt volna, az a ti lelketeken száradt volna!
Felemeltem a hangom.
-Mi ütött beléd, kislány?
Kérdezte nevetve John, még van képe ezek után röhögcsélni.
-Miattad van kórházban, mert elcsábítottad Niallt és a pasid féltékenységből megverte!
Mutattam agresszíven Perrie-re és közben kiabáltam. Perrie arcáról lefagyott a mosoly.
-És mi történt Niallal? Tényleg kórházban van?
Megjátszotta magát, hogy aggódik érte, de nem fogom elhinni neki.
-Igen, majdnem meghalt miattad, te szajha! Mert becsaptad!
Lekevertem neki egy nagy pofont, hiszen ezt érdemli, ő sem hagyta annyiban, nekem jött. Kitéptük egymást haját, már szinte a földön verekedtünk. A fiúk választottak el minket.
-Ne merészelj Niall közelébe menni, te ribanc! Tudom, hogy mindenkivel lefekszel, aki az utadba kerül!
Kiabáltam, legszívesebben kitépném az összes haját, de le voltam fogva.
-Ezt még megbánod, Emma!
-Jobb, ha elmegyek! Niall gyűlöl téged!
-Mondd meg melyik kórházban van!
-Nem mehetsz a közelébe!
Elhúztam a csíkot.
-Jessica! Menjünk haza! Felidegelt ez a szajha!
-Pedig még nem is táncoltunk!
-Nem érdekel, majd jövő héten!

/Perrie szemszöge/
El sem hittem, hogy John ennyire megverte Niallt. Komolyan aggódtam érte, mert lelkiismeret furdalásom lett. Ha nem csapom be, akkor most jól lenne és nem a kórházban feküdne. A szemem könnyezett.
-Miért sírsz, szerelmem?
-Niall haldoklik miattam!
John felkapta a vizet, hogy aggódom Niall miatt, megint féltékeny lett.
-Te amiatt az ír senkiházi miatt sírsz?
-Neked egy csepp lelkiismeret furdalásod sincs? Majdnem meghalt miattunk egy ember!
-Remélem tanultál belőle, hogy ne szórakozz mások érzéseivel.
-Te pedig mehetsz a dutyiba! Imádkozz, hogy ne jelentsen fel!
Faképnél hagytam John-t, jelen pillanatban elegem volt belőle. Emma David tanárúr kicsi lánya, tehát Niall mostoha húga, ezért aggódik érte, akármennyire is utálják egymást Niall elmondása szerint. Mégiscsak emberből van. Reggel elmentem Niallékhez, beszélni akartam az anyukájával, de amikor meglátott nagyon mérges lett. Ezek szerint tudta mit tettem a fiacskájával, hogy az én hibámból verte meg John. Ha nem is Niall mondta el, akkor Emma lehetett.
-Mit keresel te itt ezek után?
Kérdezte agresszíven. Így hogy fogom elnyerni a bocsánatukat? Mindent meg kell tennem, hogy megbocsássanak.
-Ezek szerint Niall már elmondta?
Sírni kezdtem, tényleg megbántam mindent és nem csak megjátszottam az egészet.
-Emma volt, tudja, hogy megverte a pasid, amiért te hitegetted Niallt, ő meg beléd szeretett. Mert tudom azt is, hogy becsaptad és a nyakláncomat is neked adta. Ebből is látszott, hogy mennyire fontos voltál neki! Niall nekem mindent elmond és, hogy védje a barátod, azt hazudta, hogy leesett a lépcsőről, amit el is hittem, de Emma mindenről beszámolt.
Niall védeni akarta volna John-t, meg persze engem? Biztos csak miattam tette, mert még mindig szeret vagy csak gyáva és fél John-tól. Az utóbbira gyanakodtam. Az anyukája nem mondta el hol van, elzavart. Nem tudtam mit tenni, nagyon haragszanak rám. Hétfőn azzal indult a nap, hogy az osztályfőnök elmondja mindenkinek, hogy mi történt Niallal, de a lépcsőről leeső sztori volt ismert az egész iskolában. Ezek szerint Emma nem volt olyan szemét, hogy a tanároknak beárulja John-t. És David tanárúr? Neki is tudnia kellett az igazat, hisz Niall anyja biztosan elmondta neki. Biztosan ő is fedez John-nak, hogy ne rúgják ki az iskolából.
-Ki vállalja, hogy délutánonként elviszi Niallnak a tananyagot és a leckét?
Mindenki hallgatott. Ennyire utálta mindenki? Ekkor én felálltam és vállaltam, mindenki nevetésben tört ki és „húúú”-zni kezdtek, egy páran fütyültek is. Óvatosan John-ra néztem, aki nagyon mérges volt és féltékeny.
-Lesz ma tesitek?
-Igen.
-Ő tudja melyik kórházban van Niall, a tanárúrtól érdeklődj!
-Rendben!
Ültem vissza a helyemre, utána ültetés következett, most jutott eszébe biztosan, hogy még nem alakított ki ülésrendet. Engem egy lány mellé ültetett valahová hátra, jóval előttünk ült John, mellé meg Niallt ültette, amin szintén mindenki nevetett, kívéve engem és az érintettet. Szünetben John kiborult, nem akarta, hogy Niallhoz menjek.
-Figyelj! Majd én elviszem neki. Jó?
-Ne legyél már ennyire féltékeny!
Ki is akadram rá.
-Nem fog beengedni téged, aki megverte! Ezért én viszem!
Ragaszkodtam hozzá, de nem törődött bele.
-És téged? Te meg becsaptad! Ez főleg tőled indult!
-Jó, akkor együtt menjünk! Így jó lesz? De nem lehetsz vele szemét!
-Kezdjek el nyalni neki?
-Inkább ne szólalj meg!

/Niall szemszöge/
Már egyre jobban vagyok, de még nem az igazi. Esténként fel megy a lázam. Nagyon remélem, hogy a szülinapomra hazakerülök, ami 13-án lesz, a jövő héten. Mégsem tölthetem a 18. szülinapomat egy kórházban.
-Mikor engednek ki innen?
Kérdeztem az egyik nővért.
-Ha minden igaz, hétvégén! Még megfigyelés alatt állsz.
-Hú de jó! Akkor a szülinapomat nem kell itt tölteni.
-Az mikor van?
-Jövő hét kedden lesz!
Látogatóim érkeztek, Perrie és John voltak azok, akiket látni se akartam. A házit és az órai anyagot hozták el, elfogadtam, majd elzavartam őket.
-Menjetek el mindketten!
Mondtam nekik keményen, de Perrie mondani akart valamit, úgy döntöttem meghallgatom.
-Ne haragudj rám, Niall! Én nem akartam ezt, nem tudtam, hogy ennyire érzékenyen fog érinteni! Legyünk barátok!
-Jó, de John ne jöjjön többet ide!

Perrie-nek se tudtam valójában megbocsátani, de ő legalább nem vert meg így. Különben is az én hibám, nem szabadott volna John-nak elmondanom, de nem gondoltam volna, hogy ezt hozza ki belőle. Egész héten elhozta nekem az anyagot. Anya behozta a könyveimet és a füzeteimet, hogy tudjak pótolni, de ki sem nyitottam őket egyszer sem.

2 megjegyzés:

  1. Remélem Niall visszakapja a nyakláncát és hogy többet John sem bántja Őt. :)
    Várom a kövi részt :D ! Mikor lesz benne Una Healy is?
    xx:)

    VálaszTörlés