/Emmelie szemszöge/
Egész
éjjel a kórházban voltam bent Niall anyukájával és húgával, aki nem a
vérszerinti testvére. Emma jófejnek tűnt. Hajnalban fellélegezhettünk, Niall
életben maradt, az biztos, de a felépülése sok időt vesz igénybe. Reggel be
lehetett menni hozzá, mert magához tért. Betértünk, én ott maradtam az ajtónál,
hisz nem is ismer, azt gondolhatja, hogy mi a fenét keresek én itt. Az anyukája
odaszaladt hozzá és magához ölelte.
-Mi a
fene történt veled, kisfiam? Úristenem!
/Niall szemszöge/
Egy
kórházban tértem magamhoz, azt sem tudtam, hogy most reggel van vagy este.
Utoljára arra emlékeztem, hogy megtaláltam a gitárom összetörve és a benne lévő
levelet olvastam el. Nem tudom mi történt velem, de az orvosok elmondták, hogy
a halál közelében voltam, de már túl vagyok az életveszélyen. Később anya, Emma
és Emmelie jöttek be hozzám, akik itt töltötték az egész éjszakát. Emmán igen
csak meglepődtem, hiszen ő utált engem. Anya szorosan magához ölelt.
-Mi
történt veled? Halálra aggódtam magam!
Nem
mertem beárulni John-t, féltem tőle. Most már Perrie-t is messziről el kell
kerülnöm, különben is nagyon megbántott, nem tudok neki megbocsátani. Még a
nyakláncot kell tőle elkérnem, mert az nagyon fontos volt nekem és csak azért
adtam Perrie-nek, mert őszintén szerettem és megbíztam benne. De már tanultam
leckéből, máskor óvatosabb leszek.
-Leestem
a lépcsőről, a legmagasabb pontjáról. Rengeteget zuhantam. A suliban történt,
majd kimentem, arra még képes voltam, ott a kerítésnél összeestem. Aztán jött Emmelie
a barátnőjével segíteni, hálás vagyok nekik.
Anya ezt nem
nagyon akarta elhinni, Emma meg főleg nem, de szerencsére rám hagyták, nem nyaggattak.
-Emmelie,
te miért nem jössz ide?
Nem értettem
miért állt meg az ajtóban, mintha félne. Ha ő nincs, akkor én ott halok meg. Szép
lassan közeledett felém, majd megállt az ágyam felett.
-Köszönöm
Emmelie, és Safurának is! Ha ti nem vagytok, akkor lehet meghalok.
/Emma szemszöge/
Reggel hazamentünk,
elmeséltük apának mi volt az éjszaka, úgy látszik nem nagyon izgatta Niall. Egy
kicsit aludtam, majd este készülődtem, mert este diszkóba megyünk Jessicával. Apa
benyitott hozzám a szobámba.
-Csalódtam
benned!
Mondta letörten,
nem értettem.
-Miért? Mit
tettem?
-Aggódtál
Niallért, ott maradtál a kórházban! Azt hittem te is gyűlölöd!
-Én csak Maura
miatt maradtam ott, halálra aggódta magát, nem hagyhattam csak úgy ott egyedül.
-Akkor jó!
Majd távozott,
nem értettem mi ütött belé. Komolyan azt akarta, hogy meghaljon? Niall is csak egy
ember és akármennyire se bírom elviselni, azért nem kívánom a halálát. A szokásos
esti veszekedések hiányoznának, kezdtem hozzájuk szokni. Egy hétig biztos nélkülöznöm
kell, de lehet tovább is. Jessicával beértünk a diszkóba, neki is elmesélte, hogy
mi történt Niallal. Megkerestük Perrie-éket, ott ültek a pultnál, de nem csak ők
ketten voltak, hanem 3 lány és 5 fiú rajtuk kívül.
-Ott vannak!
Ezt meg kell nekik mondani!
Indultunk
feléjük.
-Sziasztok!
Köszöntem
nekik, de nem hagytam, hogy szóhoz jussanak.
-Remélem tudjátok,
hogy Niall kórházban van? Életveszélyes belső vérzést szenvedett és ha meghalt volna,
az a ti lelketeken száradt volna!
Felemeltem
a hangom.
-Mi ütött
beléd, kislány?
Kérdezte nevetve
John, még van képe ezek után röhögcsélni.
-Miattad van
kórházban, mert elcsábítottad Niallt és a pasid féltékenységből megverte!
Mutattam agresszíven
Perrie-re és közben kiabáltam. Perrie arcáról lefagyott a mosoly.
-És mi történt
Niallal? Tényleg kórházban van?
Megjátszotta
magát, hogy aggódik érte, de nem fogom elhinni neki.
-Igen, majdnem
meghalt miattad, te szajha! Mert becsaptad!
Lekevertem
neki egy nagy pofont, hiszen ezt érdemli, ő sem hagyta annyiban, nekem jött. Kitéptük
egymást haját, már szinte a földön verekedtünk. A fiúk választottak el minket.
-Ne merészelj
Niall közelébe menni, te ribanc! Tudom, hogy mindenkivel lefekszel, aki az utadba
kerül!
Kiabáltam,
legszívesebben kitépném az összes haját, de le voltam fogva.
-Ezt még megbánod,
Emma!
-Jobb, ha
elmegyek! Niall gyűlöl téged!
-Mondd meg
melyik kórházban van!
-Nem mehetsz
a közelébe!
Elhúztam a
csíkot.
-Jessica!
Menjünk haza! Felidegelt ez a szajha!
-Pedig még
nem is táncoltunk!
-Nem érdekel,
majd jövő héten!
/Perrie szemszöge/
El sem hittem,
hogy John ennyire megverte Niallt. Komolyan aggódtam érte, mert lelkiismeret furdalásom
lett. Ha nem csapom be, akkor most jól lenne és nem a kórházban feküdne. A szemem
könnyezett.
-Miért sírsz,
szerelmem?
-Niall haldoklik
miattam!
John felkapta
a vizet, hogy aggódom Niall miatt, megint féltékeny lett.
-Te amiatt
az ír senkiházi miatt sírsz?
-Neked egy
csepp lelkiismeret furdalásod sincs? Majdnem meghalt miattunk egy ember!
-Remélem tanultál
belőle, hogy ne szórakozz mások érzéseivel.
-Te pedig
mehetsz a dutyiba! Imádkozz, hogy ne jelentsen fel!
Faképnél hagytam
John-t, jelen pillanatban elegem volt belőle. Emma David tanárúr kicsi lánya, tehát
Niall mostoha húga, ezért aggódik érte, akármennyire is utálják egymást Niall elmondása
szerint. Mégiscsak emberből van. Reggel elmentem Niallékhez, beszélni akartam az
anyukájával, de amikor meglátott nagyon mérges lett. Ezek szerint tudta mit tettem
a fiacskájával, hogy az én hibámból verte meg John. Ha nem is Niall mondta el, akkor
Emma lehetett.
-Mit keresel
te itt ezek után?
Kérdezte agresszíven.
Így hogy fogom elnyerni a bocsánatukat? Mindent meg kell tennem, hogy megbocsássanak.
-Ezek szerint
Niall már elmondta?
Sírni kezdtem,
tényleg megbántam mindent és nem csak megjátszottam az egészet.
-Emma volt,
tudja, hogy megverte a pasid, amiért te hitegetted Niallt, ő meg beléd szeretett.
Mert tudom azt is, hogy becsaptad és a nyakláncomat is neked adta. Ebből is látszott,
hogy mennyire fontos voltál neki! Niall nekem mindent elmond és, hogy védje a barátod,
azt hazudta, hogy leesett a lépcsőről, amit el is hittem, de Emma mindenről beszámolt.
Niall védeni
akarta volna John-t, meg persze engem? Biztos csak miattam tette, mert még mindig
szeret vagy csak gyáva és fél John-tól. Az utóbbira gyanakodtam. Az anyukája nem
mondta el hol van, elzavart. Nem tudtam mit tenni, nagyon haragszanak rám. Hétfőn
azzal indult a nap, hogy az osztályfőnök elmondja mindenkinek, hogy mi történt Niallal,
de a lépcsőről leeső sztori volt ismert az egész iskolában. Ezek szerint Emma nem
volt olyan szemét, hogy a tanároknak beárulja John-t. És David tanárúr? Neki is
tudnia kellett az igazat, hisz Niall anyja biztosan elmondta neki. Biztosan ő is
fedez John-nak, hogy ne rúgják ki az iskolából.
-Ki vállalja,
hogy délutánonként elviszi Niallnak a tananyagot és a leckét?
Mindenki hallgatott.
Ennyire utálta mindenki? Ekkor én felálltam és vállaltam, mindenki nevetésben tört
ki és „húúú”-zni kezdtek, egy páran fütyültek is. Óvatosan John-ra néztem, aki nagyon
mérges volt és féltékeny.
-Lesz ma tesitek?
-Igen.
-Ő tudja melyik
kórházban van Niall, a tanárúrtól érdeklődj!
-Rendben!
Ültem vissza
a helyemre, utána ültetés következett, most jutott eszébe biztosan, hogy még nem
alakított ki ülésrendet. Engem egy lány mellé ültetett valahová hátra, jóval előttünk
ült John, mellé meg Niallt ültette, amin szintén mindenki nevetett, kívéve engem
és az érintettet. Szünetben John kiborult, nem akarta, hogy Niallhoz menjek.
-Figyelj!
Majd én elviszem neki. Jó?
-Ne legyél
már ennyire féltékeny!
Ki is akadram
rá.
-Nem fog beengedni
téged, aki megverte! Ezért én viszem!
Ragaszkodtam
hozzá, de nem törődött bele.
-És téged?
Te meg becsaptad! Ez főleg tőled indult!
-Jó, akkor
együtt menjünk! Így jó lesz? De nem lehetsz vele szemét!
-Kezdjek el
nyalni neki?
-Inkább ne
szólalj meg!
/Niall szemszöge/
Már egyre
jobban vagyok, de még nem az igazi. Esténként fel megy a lázam. Nagyon remélem,
hogy a szülinapomra hazakerülök, ami 13-án lesz, a jövő héten. Mégsem tölthetem
a 18. szülinapomat egy kórházban.
-Mikor engednek
ki innen?
Kérdeztem
az egyik nővért.
-Ha minden
igaz, hétvégén! Még megfigyelés alatt állsz.
-Hú de jó!
Akkor a szülinapomat nem kell itt tölteni.
-Az mikor
van?
-Jövő hét
kedden lesz!
Látogatóim
érkeztek, Perrie és John voltak azok, akiket látni se akartam. A házit és az órai
anyagot hozták el, elfogadtam, majd elzavartam őket.
-Menjetek
el mindketten!
Mondtam nekik
keményen, de Perrie mondani akart valamit, úgy döntöttem meghallgatom.
-Ne haragudj
rám, Niall! Én nem akartam ezt, nem tudtam, hogy ennyire érzékenyen fog érinteni!
Legyünk barátok!
-Jó, de John
ne jöjjön többet ide!
Perrie-nek
se tudtam valójában megbocsátani, de ő legalább nem vert meg így. Különben is az
én hibám, nem szabadott volna John-nak elmondanom, de nem gondoltam volna, hogy
ezt hozza ki belőle. Egész héten elhozta nekem az anyagot. Anya behozta a könyveimet
és a füzeteimet, hogy tudjak pótolni, de ki sem nyitottam őket egyszer sem.
Remélem Niall visszakapja a nyakláncát és hogy többet John sem bántja Őt. :)
VálaszTörlésVárom a kövi részt :D ! Mikor lesz benne Una Healy is?
xx:)
vagy a nyolcadik résztől vagy a kilencediktől :)
Törlés