Tizenkettedik rész- Az esti buli

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Mivel úgy veszem észre nem nagyon olvassák a blogom, felesleges fáradoznom vele. Mert nekem is lenne más dolgom, mint, hogy begépeljem a részeket. A füzetemben folytatom természetesen. Értetek fáradoztam a begépeléssel és semmi visszajelzés. Mindössze öten iratkoztam fel, ebből négynek mondtam, hogy tegye meg. Körülbelül hárman pipáltok. Egy valaki kommentel. Lehet nem tetszik sokaknak, mert nem nyáladzanak benne, de akkor felesleges az egész. Ha senki sem fog ellenkezni, akkor bezárom a blogot. Ennek a kevés embernek aki olvassa (a barátaim), ha ők is úgy akarják akkor az ő kedvükért folytatom, de akkor adják tudtomra. Na kíváncsi leszek, hogy hagyjátok-e bezárni a blogot, mert tényleg érdekel mennyien olvassák rendszeresen és kinek hogy tetszik. Mert azért blogot vezetni is fáradsággal jár, mert nem csak a részek megírásáról szól, hanem reklámozni is kell magamat, hogy többen rátaláljanak, karban kell tartani, stb.

Milánó

/Niall szemszöge/

A meccs után mentünk bulizni, már minden meg volt szervezve hála Lucának.

-Van számodra egy meglepetésünk!

Négyen ültünk az autóban, pont úgy, amikor a reptérről jöttünk haza. Mániás ember hozta szóba a meglepetést. Hamarosan megérkeztünk, már vártam azt az említett meglepetést, biztosan a szülinapomra találtak ki valamit.

-Akkor tudod mi a dolgod, Luca!

Bökte meg Mániás ember a haverját.

-Igen. Várjatok, vagyis gyertek be és álljatok meg az ajtóban!

Követtük az utasításait, egyre hevesebben vert a szívem, mivel nagyon izgatott voltam. Vártuk, hogy Luca visszajöjjön, ami meg is történt 2 percen belül.

-Te vagy ma 18 éves, igaz?

Közelebb lépett hozzám, miközben engem kérdezett.

-Igen! Úgy tudom meglepetéssel készültetek nekem.

-Akkor boldog születésnapot, barátom! Mielőtt félreértenéd, közlöm veled, hogy ezt a bulit én szerveztem, ezért nem te leszel a középpontban, hanem én! Bocsánat! Remélem úgy is jól fogod magad érezni, használd ki a fiatalságod!

Kicsit csalódott lettem, hogy nem az én szülinapomról fog szólni az este, de sebaj! Az a lényeg, hogy itt lehetek. Nem is tudom, hogy gondoltam azt, hogy az este rólam fog szólni, egy ilyen jelentéktelen fiúról, mint én. Szégyelltem magam nagyon, ezért inkább meg sem szólaltam.

-Mi ez, Luca? Nem erről volt szó!

Mániás ember felemelte a hangját, mert ő tényleg meglepetést szeretett volna nekem szerezni, de ez a Luca úgy látszik nem engedte. Egyre jobban utáltam őt.

-Sajnálom, ez az én bulim! Miért nem csináltál akkor te neki egyet?

-Ezt közölhetted volna akkor is! Azt hittem barátok vagyunk!

/Mániás ember szemszöge/

Veszekedtem Lucával, mert megbántotta Niallt, pedig semmi oka nem volt rá. Megint csak magára gondolt, mikor ezen a bulin több ember is részt vesz.

-Luca, ez mire volt jó, hogy megbántottad? Azért hoztam el, hogy egy kicsit jól érezze magát, mert Londonban nem túl jó neki! Te meg erre elrontasz mindent!

-Akkor miért nem költözik el?

-Nem úgy megy ez! Ő még gyerek, a szüleitől függ! Mentem megkeresni, biztos el van keseredve, hogy így bántál vele!

Miközben kicsit összekaptunk, addig Niall eltűnt. Meg kell őt keresnem, de Lucának még ez sem tetszett.

-Most komolyan ő fontosabb neked, mint én?

-Nem csak te létezel, nekem más barátaim is vannak és mindenki egyenlő!

Faképnél hagytam Lucát és Niallt kerestem. Megkérdeztem Unát, hátha ő tudja.

-Nem láttam, én azt hittem veled van.

-Azért köszi!

Érdeklődtem Andreánál is, ugyanis neki sikerült vele összebarátkoznia.

-Azt hiszem kiment. Kérdeztem mi baja van, de nem akarta elmondani. Valami történhetett vele.

-Köszi!

Kimentem, Andrea utánam jött.

-Segítek megkeresni, én is aggódom érte.

-Komolyan?

Nem akartam elhinni először, hisz alig ismeri.

-Igen, nagyon megkedveltem, mert kedves volt velem.

-Akkor gyere!

Kimentünk, de nem láttunk senkit, így hát körül néztünk. A kerítésnél mozgást érzékeltünk, ezért odamentünk, akkor láttuk, hogy Niall a földön ülve sír. Leguggoltunk hozzá.

-Miért sírsz? Nem történt semmi baj! Ne figyelj Lucára!

-Nem, nem miatta. Csak rájöttem, hogy igaza van.

-Miért is van igaza? Nem csak az ő bulija ez, azt hiszi körülötte forog a világ. De megvan rá az oka, tudod, hogy sokat szenvedett. Értsd meg őt, neki is ugyanolyan nehéz, mint neked.

-Beláttam, hogy nem érek semmit, mindenhol utálnak engem. Két hete jöttem el Írországból és csak rossz dolgok történtek velem azóta. Semmi jó!

Meg kell vigasztalnom, nagyon érzékeny lehet, ha egy ilyen dolog miatt sírva fakad, de ki tudja mi történt vele az elrabláson kívül, de szerintem a múltkori eset is elég volt neki, hogy ezt váltsa ki belőle.

-Jaj, dehogynem! Az nem jó, hogy itt lehetsz? Van egy új barátod, Andrea!

Közben ránéztem az említettre, ő meg csak mosolygott.

-Igen, igazad van! Ha nem találkozom veled, akkor Unát se ismerném, pedig ő csodálatos nő.

-Ugye, hogy történtek veled jó dolgok is? Ne csak a rosszat lásd!

Bólogatott, miközben a könnyeit törölgette le az arcáról.

-Megnyugodtál? Megünnepeljük a szülinapodat, rendben?

-Annyira nem fontos!

-Dehogynem! Andrea, hozz egy tortát, légy szíves! Odaadom a pénzt!

-Oké.

/Antonini szemszöge/

Végre eltakarodott az a szőke ír fiú, nagyon at idegemre megy még a jelenléte is. Odamentem mindenkihez, hogy tudassam velük én is itt vagyok. Egy csomó mindenkit meghívtam, még azokat is, akik ki nem állhattak engem, ennek ellenére sokan eljöttek közülük. Sokan rám sem akartak nézni, de amikor megláttam, hogy az ír gyerek visszajött, elöntött a méreg. Azonnal ki kell dobnom innen. Odamentem hozzá, amikor egyedül maradt.

-Mit keresel itt? Már megmondtam, hogy nem rólad szól az este!

-Én nem akarom ezt! Szóljon csak rólad minden!

-De nem szeretnélek itt látni, főleg, mert tönkre fogod tenni a bulimat.

-Miért is vagyok neked útban? Nem áll szándékomban semmi ilyesmit tenni.

-Akkor sem akarlak itt látni, mert irritál a jelenléted! Na kotródj!

Megfogtam a karját, de ő szabadulni akart a szorításomból. Nem engedtem és elkezdtem rángatni az ajtó felé.

-Engedj el! Ehhez nincs jogod!

-Szólok a biztonsági őröknek, hogy ne engedjenek be téged!

Én erősebbnek tűntem, nem nagyon tudott ellenállni, de az ajtóban megjelent Andrea, majd Mániás ember is csatlakozott hozzá. Niall meg kiabálni kezdett, kihasználta, hogy itt a kis védelmezője, Andrea kezében meg torta volt, remélem nem neki hozta.

-Mániás ember, segíts! Ez ki akar dobni!

-Engedd el, Luca! Nem bánthatod!

Kénytelen voltam, nem akartam, hogy emiatt a kis suhanc miatt menjen tönkre a barátságunk.

-Ez az én bulim és nem akarom, hogy ez itt legyen!

Már nagyon mérges voltam, tényleg nem bírtam elviselni. Nem elég neki, hogy meg kell tűrnöm a házamban? Niall kirohant a helységről, aminek természetesen örültem, csak Andrea ne ment volna utána.

-Te ugye itt maradsz?

Szóltam hozzá Mániás emberhez.

-Nem! Semmi dolgom itt, ne haragudj!

Elment ő is a kis hülye után. A francba!

/Ranocchia szemszöge!

Kötelességemnek éreztem, hogy utána szaladjak, nehogy valami baja essen. Fogalmam sincs mi a fene ütött Lucába, nem ilyennek ismertem.

-Niall, állj meg kérlek!

Utána kiabáltam, úgy látszik meghallottam, mert visszafordult kisírt szemekkel.

-Úgy látszik mindenkinek csak útban vagyok!

Én letettem a tortát és magamhoz öleltem.

-Dehogyis! Nekem nem vagy útban!

-Haza akarok menni Írországba! Ott még szerettek! Nem kellett volna idejönnöm!

-Én szeretlek! Egy ember miatt meg ne is búsulj!

-Talán igazad van, de az a baj, hogy nála lakom.

-Lakj nálam! Sokkal jobb lesz ott.

Felajánlottam neki a lakásom, legalább addig se leszek egyedül és gondolom neki is jobb lesz, hogy nem kell állandóan veszekednie Lucával. Remélem beleegyezik.

-Biztos nem leszek útban?

-Hogy lennél? Legalább lesz társaságom. Tudod milyen rossz nekem egyedül?

-Komolyan mondod, hogy nálad lakhatok?

-Igen, higgy már nekem!

-Köszönöm!

-Akarsz ünnepelni, vettem neked tortát?

Nem sokára Mániás ember is utolért minket, ő is velünk tartott. Elindultunk hozzánk, ott felnyitottam a tortát, majd beleszúrtam a 18-as gyertyát.

-Boldog születésnapot, Niall!

-Köszönöm! Pia van?

-Sajnos erre nem készültem fel, most anélkül kell ünnepelni.

Nem akartam, hogy leigya magát, a fiatalok könnyen túlzásba esnek.

-Így nem az igazi, de ennél többet nem is várhatok el tőled, barátom! Így is teher vagyok a számodra, mostanában nagyon sok probléma van velem, még a saját anyám sem bír elviselni.

-Hagyd ezt a sok hülyeséget és ünnepeljünk már végre!

Vajon hogy érhetem el, hogy jobb kedve legyen és ne mondjon magáról ilyen dolgokat? Mániás embertől kéne tanácsot kérnem, hisz ő jobban ismeri. Félrehívtam, anélkül, hogy Niall észrevenné. Ott maradt a konyhában a tortával, Mániás emberrel a szobába vonultunk.

-Szeretném, ha segítenél!

-Persze, bármiben.

-Gondolom te már régóta ismered ezt a fiút. Segíteni szeretnék rajta, csak ahhoz több mindent kéne tudnom róla. Azt látom rajta, hogy problémái vannak.

-Én is csak a hétvégén ismertem meg! Nem olyan rég költözött Londonba. A szülei elváltak amikor öt éves volt, ő Írországban maradt az apjánál, az anyja Londonba költözött, mert megismerkedett egy angol férfival, akinek szintén volt gyereke az első házasságából. Jelenleg 15 éves és lány. Most az apjának el kellett utaznia valami üzleti útra Amerikába, így az anyjához küldte Londonba. Az iskolában nem fogadták be a társai, nincs egy barátja se és az egyik fiú meg is verte. Nekem ezt mesélte.

-Akkor tényleg problémás gyerek, segíteni kell rajta.

-Nem tehetsz érte sok mindent innen, pénteken visszaviszem. Interneten tarthatjátok a kapcsolatot.

-Az jó lenne. Majd megbeszélem vele.

-Megkérdezhetem hény éves vagy? Nem lehet sokkal idősebb nála, bár ránézésre többnek tűnhez a korkülönbség.

-23 vagyok, csak 5 év van köztünk. Bár én kevesebbnek gondolnám, mint 18.

-Ezért mondtam. Menjünk vissza!

-Köszönöm, hogy elmondtad! Anyukájával is beszélnem kéne.

-Amúgy a mostohaapjával és a mostohatestvérével is folyton vitázik, tehát otthon se túl jó neki.

-Akkor mégjobban segítségre szorul.

Mire visszamentünk, Niall majdnem az összes tortát megette, csak egy kis sarkot hagyott meg. Elnevettem magam, hiszen olyan volt, mint egy kisgyerek.

-Ne haragudjatok, hogy nem hagytam nektek! Mekkora barom vagyok és még bunkó is.

Niall elszégyelte magát, a padlót nézte és majdnem elsírta magát.

-Semmiség, ez a te tortád volt! Megeheted a többit is!

Mondtam neki mosolyogva, hogy egy kicsit jobb kedve legyen.

/Niall szemszöge/

Nem hittem el, hogy Andrea ennyire kedves velem, de Mániás emberre is számíthattam, Una szintén kedvelt engem. Csak Lucával voltak gondjaim, azt sem hiszem el, hogy miatta ment tönkre az estém, én meg ezt hagytam. Inkább azokkal foglalkozom, akik szeretnek engem. Andreánál töltöttem az éjszakát, Mániás ember visszament Lucához. Reggeli közben beszélgettünk.

-Figyelj csak! Szeretnék neked segíteni, mert tudom, hogy problémáid vannak. Nem lehet könnyű neked.

-Mániás ember mindent elmondott, ugye? Hogy tudnál rajtam segíteni?

-Nem tudom, ezért szeretnélek megismerni jobban.

-Rajtam csak egy valami segítene.

Tudta,. hogy az lehetetlen, felesleges lett volna ezzel fárasztani Andreát, mert megvalósíthatatlan.

-Akkor mondd el és mindent megteszünk, hogy sikerüljön.

-Hülyeség, úgysem fogják megengedni.

-Nem akarod elmondani?

-Nem lenne értelme úgysem, de azért elmondom. Az lenne a legjobb, ha visszaköltözhetnék Írországba, mert ott még jó volt az életem. Mondom, hogy lehetetlen!

-Apukáddal miért nem mehettél Amerikába?

-Mert ő állítólag nem telepedik le, hanem mindig más városban van és így nem tudnék iskolába járni.

Nem sokkal később Mániás ember megérkezett, értem jött el, mert kirándulni megyünk.