Tizenkettedik rész- Az esti buli

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Mivel úgy veszem észre nem nagyon olvassák a blogom, felesleges fáradoznom vele. Mert nekem is lenne más dolgom, mint, hogy begépeljem a részeket. A füzetemben folytatom természetesen. Értetek fáradoztam a begépeléssel és semmi visszajelzés. Mindössze öten iratkoztam fel, ebből négynek mondtam, hogy tegye meg. Körülbelül hárman pipáltok. Egy valaki kommentel. Lehet nem tetszik sokaknak, mert nem nyáladzanak benne, de akkor felesleges az egész. Ha senki sem fog ellenkezni, akkor bezárom a blogot. Ennek a kevés embernek aki olvassa (a barátaim), ha ők is úgy akarják akkor az ő kedvükért folytatom, de akkor adják tudtomra. Na kíváncsi leszek, hogy hagyjátok-e bezárni a blogot, mert tényleg érdekel mennyien olvassák rendszeresen és kinek hogy tetszik. Mert azért blogot vezetni is fáradsággal jár, mert nem csak a részek megírásáról szól, hanem reklámozni is kell magamat, hogy többen rátaláljanak, karban kell tartani, stb.

Milánó

/Niall szemszöge/

A meccs után mentünk bulizni, már minden meg volt szervezve hála Lucának.

-Van számodra egy meglepetésünk!

Négyen ültünk az autóban, pont úgy, amikor a reptérről jöttünk haza. Mániás ember hozta szóba a meglepetést. Hamarosan megérkeztünk, már vártam azt az említett meglepetést, biztosan a szülinapomra találtak ki valamit.

-Akkor tudod mi a dolgod, Luca!

Bökte meg Mániás ember a haverját.

-Igen. Várjatok, vagyis gyertek be és álljatok meg az ajtóban!

Követtük az utasításait, egyre hevesebben vert a szívem, mivel nagyon izgatott voltam. Vártuk, hogy Luca visszajöjjön, ami meg is történt 2 percen belül.

-Te vagy ma 18 éves, igaz?

Közelebb lépett hozzám, miközben engem kérdezett.

-Igen! Úgy tudom meglepetéssel készültetek nekem.

-Akkor boldog születésnapot, barátom! Mielőtt félreértenéd, közlöm veled, hogy ezt a bulit én szerveztem, ezért nem te leszel a középpontban, hanem én! Bocsánat! Remélem úgy is jól fogod magad érezni, használd ki a fiatalságod!

Kicsit csalódott lettem, hogy nem az én szülinapomról fog szólni az este, de sebaj! Az a lényeg, hogy itt lehetek. Nem is tudom, hogy gondoltam azt, hogy az este rólam fog szólni, egy ilyen jelentéktelen fiúról, mint én. Szégyelltem magam nagyon, ezért inkább meg sem szólaltam.

-Mi ez, Luca? Nem erről volt szó!

Mániás ember felemelte a hangját, mert ő tényleg meglepetést szeretett volna nekem szerezni, de ez a Luca úgy látszik nem engedte. Egyre jobban utáltam őt.

-Sajnálom, ez az én bulim! Miért nem csináltál akkor te neki egyet?

-Ezt közölhetted volna akkor is! Azt hittem barátok vagyunk!

/Mániás ember szemszöge/

Veszekedtem Lucával, mert megbántotta Niallt, pedig semmi oka nem volt rá. Megint csak magára gondolt, mikor ezen a bulin több ember is részt vesz.

-Luca, ez mire volt jó, hogy megbántottad? Azért hoztam el, hogy egy kicsit jól érezze magát, mert Londonban nem túl jó neki! Te meg erre elrontasz mindent!

-Akkor miért nem költözik el?

-Nem úgy megy ez! Ő még gyerek, a szüleitől függ! Mentem megkeresni, biztos el van keseredve, hogy így bántál vele!

Miközben kicsit összekaptunk, addig Niall eltűnt. Meg kell őt keresnem, de Lucának még ez sem tetszett.

-Most komolyan ő fontosabb neked, mint én?

-Nem csak te létezel, nekem más barátaim is vannak és mindenki egyenlő!

Faképnél hagytam Lucát és Niallt kerestem. Megkérdeztem Unát, hátha ő tudja.

-Nem láttam, én azt hittem veled van.

-Azért köszi!

Érdeklődtem Andreánál is, ugyanis neki sikerült vele összebarátkoznia.

-Azt hiszem kiment. Kérdeztem mi baja van, de nem akarta elmondani. Valami történhetett vele.

-Köszi!

Kimentem, Andrea utánam jött.

-Segítek megkeresni, én is aggódom érte.

-Komolyan?

Nem akartam elhinni először, hisz alig ismeri.

-Igen, nagyon megkedveltem, mert kedves volt velem.

-Akkor gyere!

Kimentünk, de nem láttunk senkit, így hát körül néztünk. A kerítésnél mozgást érzékeltünk, ezért odamentünk, akkor láttuk, hogy Niall a földön ülve sír. Leguggoltunk hozzá.

-Miért sírsz? Nem történt semmi baj! Ne figyelj Lucára!

-Nem, nem miatta. Csak rájöttem, hogy igaza van.

-Miért is van igaza? Nem csak az ő bulija ez, azt hiszi körülötte forog a világ. De megvan rá az oka, tudod, hogy sokat szenvedett. Értsd meg őt, neki is ugyanolyan nehéz, mint neked.

-Beláttam, hogy nem érek semmit, mindenhol utálnak engem. Két hete jöttem el Írországból és csak rossz dolgok történtek velem azóta. Semmi jó!

Meg kell vigasztalnom, nagyon érzékeny lehet, ha egy ilyen dolog miatt sírva fakad, de ki tudja mi történt vele az elrabláson kívül, de szerintem a múltkori eset is elég volt neki, hogy ezt váltsa ki belőle.

-Jaj, dehogynem! Az nem jó, hogy itt lehetsz? Van egy új barátod, Andrea!

Közben ránéztem az említettre, ő meg csak mosolygott.

-Igen, igazad van! Ha nem találkozom veled, akkor Unát se ismerném, pedig ő csodálatos nő.

-Ugye, hogy történtek veled jó dolgok is? Ne csak a rosszat lásd!

Bólogatott, miközben a könnyeit törölgette le az arcáról.

-Megnyugodtál? Megünnepeljük a szülinapodat, rendben?

-Annyira nem fontos!

-Dehogynem! Andrea, hozz egy tortát, légy szíves! Odaadom a pénzt!

-Oké.

/Antonini szemszöge/

Végre eltakarodott az a szőke ír fiú, nagyon at idegemre megy még a jelenléte is. Odamentem mindenkihez, hogy tudassam velük én is itt vagyok. Egy csomó mindenkit meghívtam, még azokat is, akik ki nem állhattak engem, ennek ellenére sokan eljöttek közülük. Sokan rám sem akartak nézni, de amikor megláttam, hogy az ír gyerek visszajött, elöntött a méreg. Azonnal ki kell dobnom innen. Odamentem hozzá, amikor egyedül maradt.

-Mit keresel itt? Már megmondtam, hogy nem rólad szól az este!

-Én nem akarom ezt! Szóljon csak rólad minden!

-De nem szeretnélek itt látni, főleg, mert tönkre fogod tenni a bulimat.

-Miért is vagyok neked útban? Nem áll szándékomban semmi ilyesmit tenni.

-Akkor sem akarlak itt látni, mert irritál a jelenléted! Na kotródj!

Megfogtam a karját, de ő szabadulni akart a szorításomból. Nem engedtem és elkezdtem rángatni az ajtó felé.

-Engedj el! Ehhez nincs jogod!

-Szólok a biztonsági őröknek, hogy ne engedjenek be téged!

Én erősebbnek tűntem, nem nagyon tudott ellenállni, de az ajtóban megjelent Andrea, majd Mániás ember is csatlakozott hozzá. Niall meg kiabálni kezdett, kihasználta, hogy itt a kis védelmezője, Andrea kezében meg torta volt, remélem nem neki hozta.

-Mániás ember, segíts! Ez ki akar dobni!

-Engedd el, Luca! Nem bánthatod!

Kénytelen voltam, nem akartam, hogy emiatt a kis suhanc miatt menjen tönkre a barátságunk.

-Ez az én bulim és nem akarom, hogy ez itt legyen!

Már nagyon mérges voltam, tényleg nem bírtam elviselni. Nem elég neki, hogy meg kell tűrnöm a házamban? Niall kirohant a helységről, aminek természetesen örültem, csak Andrea ne ment volna utána.

-Te ugye itt maradsz?

Szóltam hozzá Mániás emberhez.

-Nem! Semmi dolgom itt, ne haragudj!

Elment ő is a kis hülye után. A francba!

/Ranocchia szemszöge!

Kötelességemnek éreztem, hogy utána szaladjak, nehogy valami baja essen. Fogalmam sincs mi a fene ütött Lucába, nem ilyennek ismertem.

-Niall, állj meg kérlek!

Utána kiabáltam, úgy látszik meghallottam, mert visszafordult kisírt szemekkel.

-Úgy látszik mindenkinek csak útban vagyok!

Én letettem a tortát és magamhoz öleltem.

-Dehogyis! Nekem nem vagy útban!

-Haza akarok menni Írországba! Ott még szerettek! Nem kellett volna idejönnöm!

-Én szeretlek! Egy ember miatt meg ne is búsulj!

-Talán igazad van, de az a baj, hogy nála lakom.

-Lakj nálam! Sokkal jobb lesz ott.

Felajánlottam neki a lakásom, legalább addig se leszek egyedül és gondolom neki is jobb lesz, hogy nem kell állandóan veszekednie Lucával. Remélem beleegyezik.

-Biztos nem leszek útban?

-Hogy lennél? Legalább lesz társaságom. Tudod milyen rossz nekem egyedül?

-Komolyan mondod, hogy nálad lakhatok?

-Igen, higgy már nekem!

-Köszönöm!

-Akarsz ünnepelni, vettem neked tortát?

Nem sokára Mániás ember is utolért minket, ő is velünk tartott. Elindultunk hozzánk, ott felnyitottam a tortát, majd beleszúrtam a 18-as gyertyát.

-Boldog születésnapot, Niall!

-Köszönöm! Pia van?

-Sajnos erre nem készültem fel, most anélkül kell ünnepelni.

Nem akartam, hogy leigya magát, a fiatalok könnyen túlzásba esnek.

-Így nem az igazi, de ennél többet nem is várhatok el tőled, barátom! Így is teher vagyok a számodra, mostanában nagyon sok probléma van velem, még a saját anyám sem bír elviselni.

-Hagyd ezt a sok hülyeséget és ünnepeljünk már végre!

Vajon hogy érhetem el, hogy jobb kedve legyen és ne mondjon magáról ilyen dolgokat? Mániás embertől kéne tanácsot kérnem, hisz ő jobban ismeri. Félrehívtam, anélkül, hogy Niall észrevenné. Ott maradt a konyhában a tortával, Mániás emberrel a szobába vonultunk.

-Szeretném, ha segítenél!

-Persze, bármiben.

-Gondolom te már régóta ismered ezt a fiút. Segíteni szeretnék rajta, csak ahhoz több mindent kéne tudnom róla. Azt látom rajta, hogy problémái vannak.

-Én is csak a hétvégén ismertem meg! Nem olyan rég költözött Londonba. A szülei elváltak amikor öt éves volt, ő Írországban maradt az apjánál, az anyja Londonba költözött, mert megismerkedett egy angol férfival, akinek szintén volt gyereke az első házasságából. Jelenleg 15 éves és lány. Most az apjának el kellett utaznia valami üzleti útra Amerikába, így az anyjához küldte Londonba. Az iskolában nem fogadták be a társai, nincs egy barátja se és az egyik fiú meg is verte. Nekem ezt mesélte.

-Akkor tényleg problémás gyerek, segíteni kell rajta.

-Nem tehetsz érte sok mindent innen, pénteken visszaviszem. Interneten tarthatjátok a kapcsolatot.

-Az jó lenne. Majd megbeszélem vele.

-Megkérdezhetem hény éves vagy? Nem lehet sokkal idősebb nála, bár ránézésre többnek tűnhez a korkülönbség.

-23 vagyok, csak 5 év van köztünk. Bár én kevesebbnek gondolnám, mint 18.

-Ezért mondtam. Menjünk vissza!

-Köszönöm, hogy elmondtad! Anyukájával is beszélnem kéne.

-Amúgy a mostohaapjával és a mostohatestvérével is folyton vitázik, tehát otthon se túl jó neki.

-Akkor mégjobban segítségre szorul.

Mire visszamentünk, Niall majdnem az összes tortát megette, csak egy kis sarkot hagyott meg. Elnevettem magam, hiszen olyan volt, mint egy kisgyerek.

-Ne haragudjatok, hogy nem hagytam nektek! Mekkora barom vagyok és még bunkó is.

Niall elszégyelte magát, a padlót nézte és majdnem elsírta magát.

-Semmiség, ez a te tortád volt! Megeheted a többit is!

Mondtam neki mosolyogva, hogy egy kicsit jobb kedve legyen.

/Niall szemszöge/

Nem hittem el, hogy Andrea ennyire kedves velem, de Mániás emberre is számíthattam, Una szintén kedvelt engem. Csak Lucával voltak gondjaim, azt sem hiszem el, hogy miatta ment tönkre az estém, én meg ezt hagytam. Inkább azokkal foglalkozom, akik szeretnek engem. Andreánál töltöttem az éjszakát, Mániás ember visszament Lucához. Reggeli közben beszélgettünk.

-Figyelj csak! Szeretnék neked segíteni, mert tudom, hogy problémáid vannak. Nem lehet könnyű neked.

-Mániás ember mindent elmondott, ugye? Hogy tudnál rajtam segíteni?

-Nem tudom, ezért szeretnélek megismerni jobban.

-Rajtam csak egy valami segítene.

Tudta,. hogy az lehetetlen, felesleges lett volna ezzel fárasztani Andreát, mert megvalósíthatatlan.

-Akkor mondd el és mindent megteszünk, hogy sikerüljön.

-Hülyeség, úgysem fogják megengedni.

-Nem akarod elmondani?

-Nem lenne értelme úgysem, de azért elmondom. Az lenne a legjobb, ha visszaköltözhetnék Írországba, mert ott még jó volt az életem. Mondom, hogy lehetetlen!

-Apukáddal miért nem mehettél Amerikába?

-Mert ő állítólag nem telepedik le, hanem mindig más városban van és így nem tudnék iskolába járni.

Nem sokkal később Mániás ember megérkezett, értem jött el, mert kirándulni megyünk.

Tizenegyedik rész- Az utazás

London

/Niall szemszöge/

Másnap délelőtt 10-kor száll fel a repülő, este már nagyon izgatott voltam, össze is csomagoltam azonnal. Aludni is alig bírtam, összevissza forgolódtam, mivel csak a holnapi napon járt az eszem. Pár nappal ezelőtt azt gondoltam, hogy az idei lesz életem legrosszabb szülinapja, de lehet, hogy mégis a legjobb, mert elvisznek Milánóba és ott szerveznek nekem egy bulit. Király, nem? És végre nagykorú leszek, remélem anya is figyelembe veszi majd.

/Mániás ember szemszöge/

ég aznap délután megvettem Unának és Niallnak a repülőjegyet, a költségeket természetesen ők állták. Szállást nem kell fizetni, mert Lucánál szállunk meg, kajára se kell nagyon költeni, mert vendégül lát minket. Legalább örül, hogy pár napig nem lesz egyedül. Fel is hívtam, hogy közöljek vele pár dolgot.

-Szia! Szólok, hogy holnap indulok, de nem egyedül jövök, hanem két ír barátommal, tehát ők is nálad fognak aludni.

-Rendben, minél többen, annál jobb. Legalább beszélnek olaszul?

-Miért beszélnének? Ja és még egy kérés! Menj el a cukrászdába szülinapi tortát rendelni, 18-ast. Ha lehet, akkor a legnagyobbat kérjed!

-Minek az? Kinek lesz szülinapja?

-Egyik barátomnak. Megteszed?

-Igen.

-Köszi!

Milánó

/Antonini szemszöge/

Remek, Mániás ember szépen elcseszi a bulimat. Azt hittem rólam fog szólni a ma este, erre egy londoni haverját ünnepeljük meg, mikor neki semmi köze a szervezéshez. Felhívtam Ranocchiát, hogy ő rendelje meg, mert én lusta voltam.

-Szia, szeretnélek megkérni, hogy rendelj a cukrászdából egy nagy 18-as szülinapi tortát estére a bulira!

-Minek az?

-A Londonban élő haverom egyik angol barátjának. Én sem ismerem, de ezt üzente, hogy kell neki torta.

-Hát nem nagyon érek rá most, bocsi!

-Akkor nem rendelsz?

-Nem tudok, ne haragudj!

-Telefonon rendelj, te fafej!

-Miért nem te rendelsz? A te bulid!

Na most ez a feladat is rám hárult. Szépen kicseszek a gyerekkel, aztán megnézheti magát és megtudja, hogy kinek a bulija is ez.

London

/Niall szemszöge/

Már a repülőtéren voltunk, csak a beszállásra vártunk. Közben beszélgettünk, hogy ezzel is menjen az idő.

-Tudjátok kinél fogunk lakni?

Mániás ember kezdett bele.

-Na kinél?

-Egy jó barátomnál, Lucának hívják. Szegény nagyon sokat szenvedett, de most már valamivel jobb neki. Legyetek vele kedvesek, meg fogja hálálni. Este a meccs után az ő bulijára megyünk, nem fogtok benne csalódni.

Biztos jó fej lehet az a fickó, ha Mániás ember így fényezi. Elég sok mindent mondott róla, például azt is, higy ő egy focista és az előző szezonban nagyon rosszul ment neki a játék, de mivel most az edző nagyon sokat segít, így már könnyebb neki, főleg, hogy dícséri is. Megsajnáltam egy kicsit, biztos vagyok benne, hogy rendes fiú.

Eljött a felszállás pillanata, majd az is, amire egész végig vártam és az az érkezés.

Milánó

/Antonini szemszöge/

Kimentem értük a reptérre, valamivel hamarabb érkeztem, de megérdeklődtem, hogy a londoni járat hová száll le. Elmentem a megfelelő helyre és ott várakoztam. Hamarosan megérkeztek, jöttek kifele az emberek, a szememmel Mániás embert kerestem, aki elvileg két ember társaságával lesz Nem tévedtem, a gyönyörű Una Healy és egy fiatal gyerek oldalán érkezett meg. A szemem Unára ragadt, igaz már láttam képeken, de élőben még szebb. Azt a boszorka Benedettát ezerszer lepipálja, nem is olyan rossz, hogy lelépett, így fel szedhetem magamnak Unát. A szőke gyerekről eddig soha nem beszélt, állítólag pár napja ismerte meg, de az is érdekes, hogy nem azokat az embereket hívja el, akiket ezer éve ismer, hanem akit pár napja. Nem értem ezt, még ha lány lenne, akkor még oké, mert biztos tetszik neki, de róla csak egy átlagos hülye gyerek jut eszembe. Odamentem hozzájuk.

-Sziasztok! Luca Antonini vagyok!

Bemutatkoztam nekik.

-Una Healy! Sokat hallottam már rólad!

-Niall Horan, nekem szimpatikus vagy!

Mosolyogva odanyújtotta nekem a kezét és öröm látszódott a szemében. Nekem ő nem volt szimpatikus, nem fogtam vele kezet, hanem elfordultam tőle és úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Beültünk a kocsiba, én vezettem, Mániás ember az anyós ülésen, és a két angol hátul. Lehet, hogy írek, de nekem aztán olyan mindegy, mert nekem egy és ugyanaz a kettő. Meg, ha Londonban élnek, akkor főleg angolok és még angolul is beszélnek.

Megmutattam nekik a szobájukat, Mániás embernek ott a sajátja, de egy kicsit kavartak, mert végül Una ment oda és Mániás ember aludt egy szobában a gyerekkel. Jobb is, hogy Una egyedül volt, így van lehetőségem, hogy az éjszaka folyamán befeküdjek mellé.

/Niall szemszöge/

Annyira vártam már, hogy megérkezzünk, de velem ez a Luca igen furcsán viselkedett. Unával bezzeg kedves volt. De én mivel érdemeltem ki a bunkóságát? Mikor kezet akartam vele fogni, ő csak egyszerűen elfordult és kész.

Valaki csöngetett, Luca ajtót nyitott. Eszméletlen magas fickó állt az ajtóban, volt vagy két méter. Fekete, göndör haja volt és kissé cigányosan nézett ki. Egyszer nagymamám mesélte, hogy az olaszok cigányok és vigyázni kell velük, de találni közöttük olyanokat is, akik nem ehhez a népcsoporthoz tartoznak, ezt a kinézetük is elárulja részben. Luca nem cigány, a másik viszont igen. Ételhordó volt a kezében.

-Hoztam az angol vendégeknek ebédet.

Közben letette az ételhordót az asztalra, ekkor elé léptem.

-Bocsánat, de hármunk közül csak Mániás ember angol, én és Una írek vagyunk. Egyébként Niall Horan a nevem.

Neki is ugyanúgy örömmel nyújtottam a kezem, mint Lucának. A különbség kettőjük közt óriási, a cigány fiú nagyon kedves volt velem. Azonban, amikor elmondta a nevét…

-Andrea Ranocchia.

nevetésben törtem ki. Andrea az nem lány név? A másikról meg ne is beszéljünk, meg sem lehet jegyezni. Szegényke nem értette miért nevetek.

/Ranocchia szemszöge/

Niall nevetni kezdett, valószínűleg a nevemen, amit már megszoktam, hiszen olaszul békát jelent.

-Tudod mit jelent a nevem?

Kérdeztem mosolyogva.

-Nem! Csak furcsa, hogy Andrea a neved. Lehetséges, hogy én hallottam félre?

-Nálunk az Andrea férfi név, lehet, hogy furcsának hangzik neked, angolul Andrew.

-Érdekes, de örülök neked! Luca neked a barátod?

-Igen.

-Milyen ételt hoztál?

-Umbriai ételeket és tiramisut. A legfontosabb az umbriai olaj, feltétlenül meg kell ismernetek.

Áradt belőlem a boldogság, amikor erről beszélek, főleg külföldieknek, mert legalább meghallgatnak, nem úgy, mint az itteniek, akik elküldenek az anyámba, de szerencsére a csapattársaim örültek neki. Mindjárt rákezdek és a falumról fogok neki mesélni meg Assisiről. Természetesen az umbriai olajat se hagyom ki. Ezekről a dolgokról órákig tudok beszélni még angolul is, mert ezt a részét nagyon megtanultam, a külföldiek meg jobban veszik a lapot, mint az olaszok.

-Belenézhetek? Nem ismerem az umbriai ételeket.

-Persze, nyugodtan.

Belenézett, látszólag tetszett neki és láttam a szemében, hogy alig várja, hogy megegye. Külföldre kell költöznöm, mert ők kedvesebbek velem, mint a honfitársaim. A csapattársaim nagy része is külföldi.

/Niall szemszöge/

Ebédre mindenki Andrea kajáját ette, amit nagyon finom volt. Ilyen különlegességet még nem ettem.

-Én Johni Taylor vagyok! De nevezz csak Mániás embernek.

Andreának mutatkozott be, mert ő még nem ismerte.

-Andrea Ranocchia vagyok! Nagyon örvendek!

-Én úgy szintén!

Kezet fogtak.

-Én Una Healy vagyok! Még én sem mutatkoztam be neked!

Luca megmelegítette az ételt, majd feltálalta mindenkinek. Andrea azt mondta ő csinálta és, hogy imád főzni otthon. Beszélt a falujáról, ahol élt és a szülővárosáról, aztán az ottani ételekről is. Sokkal szimpatikusabb, mint Luca, aki egész végig csöndben volt és morcosan nézett.

Nem volt sok idő, készülődni kellett a meccsre. Andrea elment, Luca a csapatmegbeszélésre ment. Hármasban elmentünk várost nézni meg vásárolgatni, nagyon szép Milánó, teljesen lenyűgözött. Azt hiszem ez lesz a kedvenc városom.

Utána hazamentünk mi is készülődni, majd a stadion felé vettük az irányt. A San Siro hatalmas és csodálatos, már most imádom.

-Kinek szurkolsz?

Kérdezte Mániás ember mindkettőnktől.

-Természetesen a Milannak.

Vágtam rá, pedig nem voltam képben az olasz fociban, de már most szimpatikus, meg persze a város. Szeretek meccseket nézni, az ír és az angol bajnokságot, mert nálunk ezeket adja a tévé és amúgy is azok vannak közel.

Kezdődött a meccs, de Luca csak a cserepadon kapott szerepet.

-Miért nem játszik Luca?

Kérdeztem, de eléggé hülyén hangzott.

-A fontosabb meccseken még nem merik betenni. Tudod, a tavalyi eset miatt. Viszont a másik barátom játszik, őt is megismerheted majd a bulin. Alessandro Nesta a neve. Una, te mit szólsz hozzá?

-Örülök neki. Várom már.

-Te kinek szurkolsz?

-Nem tudom, én igazából nem szeretem a focit, hisz nőből vagyok.

Mondta nevetve Una, ennek ellenére ő is jól érezte magát. Mikor vége lett a meccsnek, odamentünk gratulálni a fiúknak, mivel 2-2 lett a mérkőzés vége és ez igen nagy szó volt a Barcelona ellen.

Assisi városa

Átköltöztettem egy másik blogomat is, amit már régebben elkezdtem. Itt Ranocchia a főszereplő, ha van kedvetek nézzetek be vagy olvassátok el ezt is. (Katt a rózsaszín szövegre és behozza a blogot)

Assisi városa

Ötödik rész- Egy rossz nap

Itt az új rész! Írjátok le a véleményeteket róla, hogy milyen! Mi az ami nem tetszik benne? Mert ha leírjátok, akkor próbálok rajta javítani. Lehet kommentet írni, de kis chat-be is leírhatjátok!

/Niall szemszöge/

David megragadta a karom és felrántott a padról, ekkor ismét vele szemben találtam magam. Ilyenkor mindig görcsbe rándult a gyomrom, soha nem tudhatta,, hogy ilyenkor mit akar velem csinálni. Sejtettem, hogy ebben az iskolában tart tesi órát, csak abban reménykedtem, hogy nem ő az osztályom tesi tanárja.

-Niall Horan miért nincs órán?

Kérdezte gúnyolódva.

-Rosszul éreztem magam és kikéreckedtem!

Mentem volna tovább, de lefogott.

-Hiszen te sírsz! Mi van? Dobott a csaj?

Nem mondhattam el, hogy nevetségessé tettek az egész osztály előtt.

-Nem, csak fájt a fejem!

Ekkor David feldobott engem a vállára, fejjel lefelé lógtam a hátán, egyenesen az osztályterem felé vitt. Benyitott, ekkor mindenki nevetésben tört ki. Viccesen festhettem David hátán fejjel lefelé. Letett, elmentem a helyemre, épp töri óra volt.

-Az ír gyerek lógni akart az óráról, de hamar lebukott.

Közölte nevetve David, nem értem miért akart mindenáron bemocskolni.

-Rosszul volt, kikéreckedett a mosdóba.

-Az udvaron volt, ki akart szökni és hazamenni.

Ezt már nem tűrtem, odaszaladtam és megvédtem magam.

-Ez nem igaz! Tényleg rosszul voltam és friss levegőre volt szükségem!

-Jólvan Niall! Ülj le a helyedre!

Nem nagyon volt helyem, leültem az egyik lány mellé, ő ekkor teljesen kihúzódott a pad szélére és furán nézett rám. Biztosan röhejes vagyok, nem csoda, hogy nem akar velem senki se lenni. Mindenki csak szórakozik velem. Hogyan is gondolhattam, hogy egy olyan csaj, mint Perrie összejön velem? Egy csődtömeg vagyok és még ronda is. Senkinek se kellek. A többiek is undorodnak tőlem. Amilyen jó volt az első nap, olyan szörnyű volt a második.

Milánó

/Ranocchia szemszöge/

Luca Antonini egyik barátja vagyok, itt élek én is Milánóban, de nem vagyunk csapattársak, mert én az Interben játszom. Amúgy Andrea Ranocchia vagyok, fél éve költöztem Milánóba. Assisiben születtem, Szent Ferenc városában, egy umbriai faluból származom, a szüleim parasztok. Ott teljesen más az életem, mint itt, de már kezdem megszokni a városi zajt. Elmesélem hogy ismertem meg Lucát. Januárban költöztem ide, elmentem egy étterembe enni, egy másik asztalnál Luca ült, aki sírt. Odamentem hozzá, hogy segítsek neki, hisz kötelességemnek éreztem, hisz a falumban mindenki segített mindenkinek, még az idegeneknek is. Ehhez voltam hozzászokva. Odaültem mellé.

-Szia! Mi történt?

Szegény nagyon meg volt lepődve, hogy odaültem és csak úgy ismeretlenül megszólítottam. Annyira azért nem voltunk idegenek egymásnak, mert nagyjából ismertük a másik csapat tagjait.

-Semmi. Engem mindenki utál!

-Te vagy Luca Antonini, igaz?

-Igen. És te ki vagy?

-Andrea Ranocchia!

-Á, szóval te vagy az, akit az Inter most igazolt le! Mi a fenét akar tőlem egy interes?

Eléggé undok volt eleinte, de mikor meghallgattam a bajait és próbáltam segíteni, egészen megkedvelt engem és én is őt. Ennek már mind fél éve. Azóta jó barátok vagyunk, rengeteget szenvedett szegény az elmúlt fél évben. Mindig mellette álltam, hogy érezze rám mindig számíthat. Egyik este átmentem hozzá.

-Szia! Gyere be!

-Szia!

Beljebb mentem, leültünk a kanapéra.

-Kérsz valamit?

-Nem, köszönöm! Inkább mesélj! Mi történt?

-Amúgy már jobban játszom, mint tavaly! Allegri bízik bennem, sőt meg is dícsért.

-Na végre! Ez a szezonod biztosan jó lesz!

-Allegri azt mondta segít!

London

/Niall szemszöge/

Az utolsó óránk tesi volt, már megtudtam, hogy David a tesi tanár. Átöltöztünk, majd bementünk a torna terembe. Szinte senki se akart ma hozzám szólni. Meg sem próbáltam, hisz szemmel láthatóan kerültek engem. A teremben, amíg nem jön David, meg kell közelítenem Perrie-t, hogy beszéljek vele, mivel John el volt odébb a fiúkkal. Odamentem hozzá.

-Figyelj, Perrie! Beszélnünk kell!

-Hallod? Ebédnél beszélünk, most hagyj békén!

Odébb állt, nem nagyon akart velem társalogni. Már csak ezt az órát kell kibírnom, utána beszélhetek vele. Bejött David.

-Jó napot, 11/C! Alljatok be a sorba!

Közeledett felém, majd megállt előttem. Úgy utálom, mikor ezt csinálja, ilyenkor mindig félek.

-Niall Horan is ebbe az osztályba jár?

Mintha eddig nem tudta volna, amikor reggel visszavitt az osztályterembe, egyből tudta melyik az én osztályom. Véletlenül se szólt volna ez a szemét alak, hogy a tesi tanárom. Egész évben szivatni fog, már csak ez hiányzik.

-Mit akarsz, David?

Kérdeztem tőle hangosan.

-Neked itt tanárúr vagyok, ahogy a többieknek! Megértetted?

Majd hátrébb lépett, beszélni kezdett.

-Niall Horan a mostohafiam!

Ekkor mindenki felnevetett, persze én nem. Kellemetlenül éreztem magam, most biztosan állandóan rólam fog beszélni.

-Köcsög írek! Ugye tanárúr?

Szólalt meg az egyik fiú, röhögve mondta, hogy viccelődjön Daviddal, aki vette a lapot.

-Úgy van, fiam!

-Mégis maga lakik írekkel egy fedél alatt!

-Jó idő van kint, tehát kint tartom meg az órát.

Kimentünk a hátsó udvarra.

-Tíz kör futás, aki végzett, leülhet, amíg a többiek nem végeznek!

Mindenki elindult, én megálltam, de David rám szólt.

-Niall, ez neked is szólt! Te is ugyanolyan vagy, mint a többiek, ha nem rosszabb, mivel te ír vagy! Na indulás!

Elkezdtem futni a többiek után.

/Perrie szemszöge/

Reggel váratlan meglepetés ért, mert Niall rózsát hozott nekem John jelenlétében, ráadásul meg is mondta az igazat, ami tegnap este történt. Emiatt össze is kaptunk. Egyik szünetben kimentünk az udvarra beszélgetni.

-Ezt magyarázd meg, Perrie!

-Már mondtam, hogy nem normális! Kitalálta az egészet, mert velem akart járni, de nemet mondtam neki, amit nem bírt elviselni!

-Ja persze! Tegnap jött csak és máris járni akart veled? Meg ilyet senki sem talál ki, valószínűleg hitegetted, mint mindenki mást! Utálom, mikor ezt csinálod! Miért játszol mások érzéseivel?

Nem hitt nekem, hisz nem ez volt az első alkalom, hogy ezt tettem egy fiúval. Persze John tudott az összesről, de mindig megbocsátott. Nekem ő az igazi és ő is szeret engem. Tudja, hogy szeretek szórakozni.

-Jó! Csak szórakoztam, igazad van! De tudod, hogy ez nálam gyakori! Béna a fickó, így bedőlt az összes hazugságomnak!

-Nem tudom mire jó ez, de jól ismerlek béby! Egy béna ír köcsög ez a Niall Horan!

-Az!

Megcsókoltuk egymást, szerencsére megbocsátott és ő is nevetett rajta.

-Még az édesanyja gyémánt nyakláncát is nekem adta, amit még 5 éves korában adott neki, amikor a szülei elváltak, ő meg az apjánál maradt.

Nagyon jól elszórakoztunk, röhögve értünk vissza terembe, Niall meg folyton minket nézett. Elmentünk tesire és mikor a tanárúr közölte, hogy ő Niall mostohaapja, igen csak meglepődtem. Tehát az ő kis ír felesége Niall anyja. Viccesen hangzik. A szokásos 10 körrel kezdtük az órát. Utána már megint a gyúró teremben érezte magát, mert rohadt kemény edzést tartott, aztán megengedte, hogy játszunk. A fiúk fociztak, mi lányok meg röpiztünk.

/Niall szemszöge/

Egy darabig futottam, de nem bírtam tovább. Leültem valahová, ahol ő nem lát, majd sétáltam, de mikor mellette mentem el, akkor futottam, hogy le ne bukjak, hogy sunnyogok. A feladatokat se úgy végeztem el, ahogy ő elvárná. Beálltam leghátra és mivel nem vagyok egy magas gyerek, a többiek eltakartak. Szinte egész órán nem is látott. Az óra végén beégetett.

-Niall Horan! Még nem beszéltünk a fogaidról! Eléggé ferdék és délután együtt fogorvoshoz megyünk! Fogszabályzót csináltatunk neked, mert ilyen ferde fogakkal nem élhetsz a házamban!

Gúnyolódott rajtam, tényleg nem voltak jók a fogaim, de akkor se az osztály előtt kellett volna mondania. Mindenki engem nézett és kinevettek. Legszívesebben a föld alá sűllyedtem volna szégyenemben. Inkább nem szólaltam meg. Elmehettünk öltözni, majd mindenki ment a dolgára. Én megvártam Perrie-t a lány öltöző előtt, mert úgy volt, hogy együtt megyünk ebédelni. Hamarosan jött is, de elhúzott mellettem.

-Itt vagyok ám!

-Az ebédlőben beszéltük meg!

Mondta flegmán, majd tovább ment. Szép lassan mentem én is, aztán odaültem mellé.

-Hogy tehetted ezt velem, Perrie?

Kérdeztem kissé mérgesen, mire ő nevetni kezdett. Ezt nem hiszem el, most meg kiröhög.

-Ez nem vicces! Ez nekem nagyon fájt!

Hirtelen nagyon komoly lett.

-Ne haragudj! Azt hittem viccnek fogod majd fel!

-Nem poénos mások érzéseivel játszani! És most hogyan tovább? Ellenségek leszünk?

-Lehetnénk barátok!

-Kössz, inkább kihagyom!

Mondtam mérgesen, megfogtam a tálcámat és átültem egy másik asztalhoz. A mai ebéd se volt valami jó, de azért jobb, mint a tegnapi. A fél fogamra se elég, mivel én rengeteget eszem. Egész végig csak Perrie-t néztem, ő is időnként rám nézett, szomorú voltam, hogy ez lett ennek az egésznek a vége. Mikor kiléptem a suli kapuján, John állt elém, de nem volt egyedül. Nagyon mérgesen nézett rám és egyre csak közelített felém, összeszorult a gyomrom, ez még rosszabb volt, amikor David csinálta ezt.

A szereplők

Niall Horan (1993. szeptember 13.)

Írországból Londonba költözik az anyjához, azonban a mostohaapjával és mostohatestvérével nagyon nem jön ki, ezért szinte mindig feszültség van a házban. A suli se úgy sikerül neki, mint várta volna, ugyanis nem tud beilleszkedni és a társai is rászállnak.

David

Ő Niall mostohaapja és Emma édesapja. Azon van, hogy tönkretegye Niall életét. Majd úgy tesz, mintha kibékülne vele, de hátsó szándékai vannak. Mindenáron rosszat akar a fiúnak. Ezt Maura észreveszi és egyre többet veszekednek.

Emma (1996. július 28.)

Niall mostohatesója, rendkívüli rossz a kapcsolatuk, folytonos veszekedések jellemzik. Ráadásul Emma célja az, hogy kitegye Niallt a házból. Az apjával szövetkezik.

Maura Gallagher

Niall édesanyja. Eleinte mikor Emma és Niall veszekednek, mindig a lány mellé áll, de hamar rá kell jönnie, hogy Emma egy kígyó és, hogy milyen hülye volt, hogy nem a saját fia mellé állt. Erre csak akkor jön rá, amikor Niall napokra eltűnik.

Perrie Edwards (1993. július 10.)

Niall osztálytársa. Az első nap egymás mellett ülnek, Niall belé is szeret, de a második nap meg kell tudnia, hogy szintén egy osztálytársa a pasija, aki hiányzott az első nap. Perrie felajánlja neki a barátságát és látszólag akkor is annak vallja magát, amikor a többiek rászállnak. Azonban ez a lány egy kígyó, erre majd Niall is rá fog jönni, csak sajnos későn.

Una Healy (1981. október 10.)

Egy 30-as ír nő, akivel Niall Londonban találkozik. A fiú úgy érzi, hogy a nő az egyetlen, aki megérti őt, így lassan egymásba is szeretnek. Azonban Maura ellenzi ezt a kapcsolatot, el is tiltja a fiát ettől a nőtől.

Luca Antonini (1982. augusztus 4.)

Egy olasz focista, aki a Milanban játszik. Londonba utazik Mániás emberhez, így Niall szomszédja lesz. Nem túl jó a kapcsolatuk, mert beleszeret Una-val, így vetélytársak lesznek, de tisztában van vele, hogy a kora miatt ő illik jobban a nőhöz.

Mániás ember (1976. május 29.)

Niall szomszédja. Hülye hóbortjai vannak és Antonini jó barátja. Valójában olasz származású, de angolnak vallja magát, de ezt is csak az olasz barátjai tudják, az angolok semmit sem sejtenek.

Andrea Ranocchia (1988. február 16.)

Szintén egy olasz focista és jól ismeri Antoninit. Tudja, hogy valójában milyen. Davidék Olaszországba mennek nyaralni, így ott találkoznak vele. Emma szerelmes lesz belé, de ő nem mutat érdeklődést a lány iránt. Később ő is Londonba megy és a Mániás embernél lakik.

John (1993.november 10.)

Niall osztálytársa és egyben Perrie pasija. Mivel észreveszi, hogy Niall érdeklődik a barátnője iránt, féltékeny lesz és megpróbálja a lányt távol tartani tőle.

Bobby Horan

Niall édesapja. Eleinte vele él Írországba, majd váratlanül Amerikába kell utaznia, így Niallt Londonba küldi az anyjához. Néha-néha felbukkan a történetben.

Jessica (1996. október 5.)

Emma legjobb barátnője, mindenben támogatja őt, illetve mindenben segít neki, de egy nap nem értenek egyet.

Anne (1995. május 8.)

Niall exe még Írországból, a nyári szünetben meg is látogatják egymást, mert megbeszélték, hogy barátok maradnak, azonban a nagy találkozás nem úgy sikerül, ahogy eltervezték.

Emmelie de Forest (1993. február 28.)

Niall legjobb barátja lesz, egy suliba járnak, de Emmelie eggyel feljebb jár, mint Niall. Ő egy dán lány, azonban nem elégszik meg a barátsággal, idővel többet szeretne majd tőle. Amúgy egy egyszerű átlagos lány, aki egyszerűen öltözködik és nem szereti a bulikat.

Safura Alizadeh (1992. szeptember 20.)

Emmelie legjobb barátnője és osztálytársak is. Ő egy azerbajdzsáni lány, ő is jóban lesz Niallal, de mégsem kerülnek olyan közel egymáshoz. Emmelie ellentéte, cicababásan öltözködik és imád bulizni. Később összejön Ranocchiával, de a kapcsolatuk nem akadálymentes.