Kilencedik rész- Emberrablás

Hoztam az új rész, egy kicsit durva lett, de szerintem az ilyenek teszik érdekessé a történetet. Ígérem, hogy a tizedik részben már jobb dolgok fognak történni a szereplőinkkel. Az előző részhez kaptam 3 pipát és két véleményt a chatre. Arra kérek mindenkit, hogy aki elolvassa, az mindenképp pipáljon, akkor is, ha épp nem tetszett neki. Nekem ezt tudnom kell. A véleményt is meg lehet írni kommentben, vagy a chatre. Ha nem tetszik, írd meg, hogy mi az, ami nem volt benne jó. Köszönöm!

/Niall szemszöge/

Az ír nő nagyon tetszett nekem, kissé elbambulhattam, mert nem vettem észre, hogy ezer éve hozzám beszélnek.

-Itt vagy? Nem úgy nézel ki!

Mániás ember a kezét lengette a szemem előtt, ekkor tértem csak magamhoz.

-Igen! Igen!

-Jó! Ő itt Una Healy, egy jó barátom! Nincs köztünk semmi, mielőtt félreértenéd! Una, ő itt Niall Horan, az egyik szomszédom, aki most költözött ide nem rég.

-Szia!

-Szia!

Köszöntünk egymásnak, közben kezet is fogtunk. Egy kicsit beégtem zavaromban, mert a jobb kezem helyett a bal kezemet nyújtottam oda.

-Bocsánat!

Gyorsan kicseréltem a kezem, el is pirultam.

-Semmi baj!

Una csak mosolygott, így még szebb , már most imádom azt a bájos kis arcocskáját. Nem értem hogy tetszhet nekem egy 30 éves nő. Hamarosan jött a pincér, leadtuk a rendelést és Una csak tátott szájjal nézett, hogy én mennyi mindent rendelek. Talán nem kellett volna, most mit gondolhat rólam, úr isten! Hogy egy zaba gép vagyok? Bevallottam, tényleg az jellemző rám.

-Ez hogy fér beléd?

Kérdezte meglepetten.

-Ugyan, ez nekem semmiség! Hallom, te is ír vagy!

-Igen. Te is?

-Igen. Most költöztem ide.

-Az jó! Végre egy honfitárs.

Amíg nem hozták ki az ételt, addig Unával a tánc parkettre mentünk és megbeszéltük, hogy az ír táncot fogjuk nyomni, mert mindketten nagyon jól ismerjük és tudjuk is csinálni. Egészen belemerültünk, közben észrevettem, hogy Mániás ember kamerázott minket, azonban voltak arcok, akik undorral néztek ránk. Ennyire utálják itt az íreket?

/Una szemszöge/

Rendes fiú ez a Niall gyerek. Ő ötlete volt, hogy menjünk a tánc parkettre, ahol az ír táncot nyomtuk. Közben beszélgettünk, elmeséltük egymásnak, hogy Írország melyik részéről jöttünk és, hogy ki mióta van itt. Én 2006 óta élek Londonban, amikor hozzámentem Tomhoz, akivel most folyamatban van a válásunk, a papírokat nem sokára aláírjuk remélem, bár ő nem igazán akarja, annak ellenére, hogy már egy éve külön élünk. Gyerekünk nem született. Ezt mind elmeséltem Niallnak, viszont azt kihagytam, hogy az utóbbi 3 évben Tom bántalmazott engem, erről kettőnkön kívül csak Mániás ember tudott, de meg kértem, hogy senkinek se beszéljen róla.

Egyszer csak egy vadállat elrántott onnan, és a falhoz szorított. Nagyon megijedtem, nem tudtam mire készül, de végül rám vetette magát és erőszakkal megcsókolt. Próbáltam kiabálni, de egy hang nem jött ki a torkomon, miközben az összevissza csókolt mindenhol.

-Imádom az ír nőket, egyszerűen fantasztikusak! És te béby, te vagy közülük a legdögösebb!

Hála istennek Mániás ember megmentett, behúzott annak a fickónak, hogy annak eleredt az orra vére. Miközben ők verekedtek, próbáltam megszökni. Azonban a kijáratnál beleütköztem egy nagy darab fickóba, aki lefogott, néhány társa segítségével összekötözték a lábam és a kezem. A számba újságpapírt gyömöszöltek, majd bedobtak az autójuk csomagtartójába. Szegény Niallal is ugyanazt tették, mint velem. Szép lassan elindultunk, útközben ilyenekről beszélgettek.

-Mit csináljunk ezzel a két írrel?

-Éjszakára bezárjuk őket, reggel kapnak kaját. A telefonjukat elloptam, így tudjuk a család tagokat zsarolni.

-A nőt magamévá teszem! A gyerekkel mi lesz?

-Agyon verjük.

Borzalmas volt ezeket hallgatni, fogalmam sincs hogyan lehetne megszökni. Mikor megálltunk, nem sokkal később felnyitották az ajtót. A lábunkról lekerült a kötés, hogy be tudjunk menni. Egy hatalmas villába hoztak, de hogyan is tudnánk neki örülni, mikor rabok vagyunk?

Így nézett ki a villa:

Bent az összes kötéstől megszabadultunk, az újságpapír is kikerült a szánkból.

-Mit tesznek velünk?

Kérdeztem halkan és félénken.

-Egyenlőre semmit, kaptok egy szobát és majd reggel beszélünk!

Válaszolta keményen az egyik fickó, összesen 3-an voltak, olyan 40 év körüliek.

-Neveteket kérem!

Szólalt meg a másik, miközben elővett egy papírt és egy tollat, közben Niall rám nézett, de nem tudom miért.

-Una Healy.

Nyögtem ki végül.

-Niall Horan.

Felírták a nevünket, majd bedobtak minket egy nagy szobába, mintha egy királyi lakosztály lenne, franciaágy volt benne. Tartozott hozzá egy szintén hatalmas fürdőszoba is.

Una és Niall szobája:

A szobához tartozó fürdőszoba:

-Használhatjátok a fürdőt!

Utánunk dobott két törölközőt, majd ránk csukta az ajtót. Én leültem az ágy szélére és csak a szőnyeget bámultam. Niall a földre ült és sírni kezdett. Már engem is kerülgetett a síró görcs.

/Niall szemszöge/

Amióta Londonban vagyunk, csak rossz dolgok történnek velem, mindig a szerencsétlenség talál meg. Először Perrie átverése, majd John összeverése, most meg ez. Én a földön ültem, a kezembe temettem az arcom és csak sírtam. Nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy valaki magához ölel, csak Una lehetett az. Viszonoztam az ölelést, ő is sírt.

-Meg fognak minket ölni!

Mondtam elkeseredettségemben. Nem sokkal később elmentem zuhanyozni, ugyanazt a ruhát vettem vissza, mert nem volt más. Aztán Una is bement. Mikor ő kijött, én már az ágyban feküdtem és csak őt bámultam, nagyon gyönyörű volt. Sokkal szebb, mint az a nagyképű Perrie. Mostanra már ki is szerettem belőle, mert megláttam Una-t. Ez szerelem első látásra, már ha egyáltalán van olyan. Nem túl idős hozzám? Először ezen kezdtem el agyalni, de utána rájöttem, hogy az igaz szerelemben nem számít a kor. Minek gondolkodom ilyeneken, mikor ő csak egy kisfiúnak tart engem? Biztos nem járna velem. Váló félben van, de nem hiszem, hogy bármi esélyem lenne nálam.

-Mit bámulsz így ennyire?

Kérdezte mosolyogva Una, csak fel tűnt neki, mert szemmel láthatóan őt néztem.

-Gyönyörű vagy!

-Köszönöm!

Biztos, hogy nem vesz komolyan. Befeküdt mellém és álomra hajtottuk a fejünket. Az éjszaka arra ébredtem, hogy Una megcsókolt, én természetesen viszonoztam azt, ami eléggé hosszúra sikeredett. Ezután lekerült rólunk minden ruha, de az utána következő dolog teljesen kiesett, mert mikor újra felébredtem, reggel volt. Akkor döbbentem rá, hogy ez csak egy álom volt, a ruháink természetesen rajtunk volt egész végig és semmi sem történt. Kopogást hallottam, utána valaki benyitott.

-Ébresztő! Van 10 percetek! Az asztalnál vár a reggeli!

Felébresztettem Una-t, majd mentünk az étkezőbe. Nem éheztettek minket, a szokásos adagomat meg tudtam enni. Reggeli után bemehettünk a szobánkba, de a nyugalmunk nem tartott sokáig.

/Emma szemszöge/

Niall nem jött haza az este, Maura szarrá aggódta magát, a múlt kori után nem csodálom. A szomszédhoz is elment, mert állítólag Niall van, de ő sem jött haza. Reggeli közben megcsörrent Maura telefonja, nagyon megörült, amikor meglátta, hogy Niall neve villog a kijelzőn.

-Hol vagy, kisfiam? Miért nem jöttél haza?

Nem az hívta fel, akire számított, ugyanis anyát megzsarolták. Ha nem fizet nekik elegendő összeget, amennyit ők kérnek, akkor Niallt megölik. Maura teljesen kiborult.

-Hát Niallal mindig történik valami!

Mondtam.

-Ez nem vicces, Emma! Megint az élete van veszélyben!

-Nem lett volna jobb, ha Írországban marad?

-Nem tudom, mégsem maradhatott ott egyedül.

-Testvéréhez nem mehetett? Ő vigyázott volna rá.

-Megvan a maguk élete, Niall csak útban lenne nekik.

-Nagyszülők?

-Idősek és betegesednek. Nekik csak megint probléma lenne, úgy gondoltuk itt lesz a legjobb helye, de úgy látszik tévedtünk.

Később a szomszéd csöngetett be, hogy közölje Niallt elrabolták és nem tudja hol van.

/Niall szemszöge/

Berontottak hozzánk mind hárman, az egyik kezében kés volt, a másiknál egy női fehérnemű. Biztos azt akarják, hogy Una felvegye és elégítse ki őket, engem meg meg akarnak ölni. Ledobták Una elé a fehérneműt.

-Vedd fel most azonnal!

Ráparancsoltak, ekkor az egyikük lefogott engem hátulról és odaszorították a kést a nyakamhoz. Remegni kezdtem és halál félelmem támadt.

-Ha nem veszed fel, meghal a kisfiú!

Inkább meghalok, de ezek a vadállatok nem érhetnek hozzá Una-hoz. Azonban ő szó nélkül engedelmeskedett, elvonult a fürdőbe átöltözni.

-Jólvan! Amúgy nagyon kis dögös cica vagy! Most még nem csinálunk semmit, de nem veheted fel a ruháidat! Kijössz takarítani, mi pedig gyönyörködünk benned!

Ketten kivitték Unát, az egyik ott maradt velem, de a kést eltette szerencsére.

-Te pedig velem jössz!

Megfogta a karomat és kirángatott egyenesen a kocsiba. Nem tudtam hová megyünk, de nem mertem megszólalni. Nem bírtam visszatartani a sírást, patakokban folytak a könnyeim.

-Fogd be a szád! Ne nyavalyogj itt nekem! Megértetted?

Üvöltözött velem, majd teljes erőből megnyomta a gázt. Egy elhagyatott erdős területre vitt, amit ellepett a két méteres fő, meg a rengeteg fa. Kiszálltunk a kocsiból, ő ekkor a vállára tett, mint egyszer David, tehát fejjel lefelé lógtam a hátán. Így vitt be a gazok közé, mögötte egy roncs ház volt. Tiszta erőből a földre dobott, alig bírtam utána megmozdulni, annyira fájt mindenem. Ezután ki lettem kötve egy oszlophoz, leülni sem tudtam. Szó nélkül itt hagyott és megállás nélkül sírtam, miközben felkészültem a halálra.

/Maura szemszöge/

Indulni kellett lassan a megbeszélt helyre, ahol a fiam el rablóival találkozom. A biztonság kedvéért David is elkísért, hátha védelemre fogok szorulni. Korábban érkeztünk, de pénzünk nem volt. Amúgy sem mondták még meg, hogy mennyit kérnek, de biztos, hogy nem keveset. Egy nagy darab ember közeledett felénk.

-Maguk Niall Horan szülei?

-Igen.

-Akkor lenne mit megbeszélni, hogy mi legyen a kicsi fiúval!

-Úgye nem bántotta?

Kérdeztem aggódva, féltem, hogy talán most is kórházba kerülhet ennek a vadállatnak köszönhetően.

-Semmi baja és nagyon jó helyen van! Ha továbbra is azt akarják, hogy ne essen semmi bántódása, akkor fizetniük kell 500 ezer fontot.

-De hisz ez rablás!

Felháborodtam.

-Csak így menthetik meg a gyerek életét!

-Honnan szedjünk mi annyit?

-Kapnak két napot! Kedden ugyanitt találkozunk 3-kor! És, ha belekeverik a rendőrséget, a fiú meghal! Értve vagyok?

-Rendben van!

-Kedden 3-kor!

/Una szemszöge/

Kitakarítottam a nappalit meg a konyhát. Utána ebédet kellett nekik főzni. Ketten figyeltek engem, miközben időnként letapiztak és csókolgattak. Borzalmas volt, ezeknek nagyon perverz fantáziájuk van, gusztustalan szavakat súgtak a fülembe. Muszáj volt elviselnem, mert nem akartam, hogy Niallnak baja essen.

Este jött csak vissza a harmadik, Niall is vele volt, szerencsétlen nagyon össze volt verve. Sírhatnékom támadt, hogy így kell látnom szegényt. Mindannyian bementünk a szobába és megismétlődött a reggeli szituáció. Niall nyakához megint kést szorítottak.

-Ha nem bújsz az egyikünkkel ágyba, akkor beleszúrom a nyakába a kést!

Meg kell tennem, ha nem akarom, hogy Niall halott legyen perceken belül. Ő viszont nagy nehezen valamit kinyögött.

-Ne, Una! Ne tedd meg! Nekem már úgy is mindegy! Ne feküdj le velük!

-Te fogjad be, ha nem akarod, hogy betörjük a koponyádat!

Az egyik rákiabált. Mégsem hagyhatom, hogy hidegvérrel végezzenek vele.

-Una, akkor?

-Rendben van! Lefekszem veletek!

Mondtam sírva.